Trio Giocoso koncertje
2025. december 6. 13.00 Gödöllői Királyi Kastély Díszterem
Trio Giocoso koncertje
Fellépnek: Vavrinecz András – hegedű, Regenhart Anna Blanka – cselló, Mikulík Márton - zongora
Műsor:
Haydn: C-dúr zongoratrió Hob.XV:27 '15
1. Allegro
2. Andante
3. Presto
Mendelssohn: c-moll zongoratrió Op.66. '30
1. Allegro energico e con fuoco
2. Andante espressiovo
3. Scherzo, Molto allegro quasi presto
4. Finale, Allegro appassionato
A három mű együttese a zongoratrió műfajának több mint egy évszázados alakulástörténetét rajzolja ki a klasszikus formai tisztaságtól a romantikus expresszivitáson át a 20. századi modernizmus első jelzéseiig. A fiatal Sosztakovics mindössze tizennyolc évesen komponálta első, opus számmal ellátott művét, mely már túlmutat az akadémikus tanulmánydarab keretein. A trióban megjelennek azok a karakterjegyek, amelyek később a zeneszerző stílusát meghatározzák: a disszonáns harmóniai feszültségek, a váratlan modulációk, a sűrű kontrapunktikus textúra, valamint a groteszk és a lírai elemek sajátos keveredése. A darab zenei világa a 20. századi orosz kamarazene új expresszivitásának nyitánya. A 1790-es években komponált C-dúr trió a londoni időszak terméke, amikor Haydn már a kamarazene kiforrott mestereként tekintett a trió műfajára. Bár a trió formailag még a „billentyűs szonáta hegedű- és csellókísérettel” hagyományából indul ki, a szólamok kiegyenlítettsége, a tematikus anyag közös megosztása a klasszikus kamarazene eszményét vetíti előre. A derűs, világos C-dúr hangnem, a tételszerkezet letisztultsága és a zenei humor finom megnyilvánulásai Haydn érett stílusát képviselik. Mendelssohn második zongoratriója 1845-ben keletkezett, három évvel az Op. 49-es, d-moll trió után. Az Op. 66 a romantikus kamarazene egyik csúcsteljesítménye, melyben a klasszikus formafegyelem és a romantikus szenvedély szintézise valósul meg. A trió a drámai c-moll alaphangnemtől a diadalmas C-dúr zárlatig ível, a zárótételben megjelenő koráldallam (Ein feste Burg ist unser Gott) különösen erőteljes spirituális töltetet kölcsönöz a műnek. Mendelssohn zongoraszólamai Lisztet idéző virtuozitással szólalnak meg, amelyet a vonós szólamok drámaian kifejező dallamai egyensúlyoznak.
