Erzsébet 1867. május 11-én tekintette meg először a koronázási ajándékként nekik szánt gödöllői kastélyt. Az 1867-es koronázási szertartáson tett esküje I. Ferenc Józsefet rendszeres magyarországi tartózkodásra kötelezte. Ennek értelmében a magyar kormány a politikai központnak számító budai vár mellett pihenésre alkalmas, vidéki rezidenciák kialakításával akart az uralkodópár kedvébe járni. Ezek közül csak a gödöllői valósult meg.
Magyarország legnagyobb alapterületű barokk kastélyát a XVIII. század közepén az ország egyik legtekintélyesebb főura, Grassalkovich I. Antal (1694-1771) építtette. A család kihalása után több tulajdonosa is volt. A magyar állam 1867-ben vásárolta meg, s egy gyors felújítást követően koronázási ajándékként adta I. Ferenc Józsefnek és Erzsébetnek a kastély és a park használati jogát.
A kastély mindösszesen 136 helyiségből állt. Ebből 103 lakószoba volt, amelyek közül 67-ben a személyzet lakott. A királyi lakosztályokat a főépületben, a díszteremtől északra és délre alakították ki. Nem a pompa, hanem a kényelem volt az elsődleges cél. A király lakosztályát kukoricasárga faburkolat és szürke selyemtapéta borította. Erzsébet lakosztályát kedvenc virágának színe, az ibolyalila jellemezte. (Később mindkettőt a fehér-vörös-arany színekben újították fel.) Erzsébet lakosztálya szalonból, író-, öltöző-, háló- és felolvasószobából állt. Az emeletről csigalépcső vezetett a három szobából álló földszinti lakosztályába. Erzsébet szobái mellett alakították ki a felolvasónő, Ferenczy Ida lakosztályát, s ez után következtek a királyi gyermekek szobái.
A királyi időszak átépítéseinek esett áldozatul a kastély barokk színháza: 15 szobát alakítottak ki a helyén. (Ide kerültek például Rudolf szobái, Mária Valéria születésekor.) A déli részen főudvarmesteri épületet emeltek, a kocsiszínt újabb istállókkal bővítették. A kastélyt angol tájképi kert ölelte körül, a főhomlokzat előtt két hattyústóval.
A királyi család 1867 őszén tartózkodott először a gödöllői kastélyban. Ettől kezdve évente több hónapot is töltöttek itt - főként ősszel és tavasszal. Gödöllő hamarosan Erzsébet Bécs kötöttségei elől való meneküléseinek egyik legkedveltebb célpontja lett. „Itt nyugta van az embernek, nincsenek rokonok, nem piszkálódik senki, ott meg Bécsben az az egész császári pereputty! Engem sem feszélyez itt semmi, úgy élek, mint falun, sétálhatok, kikocsizhatok egyedül!" - írta Erzsébet édesanyjának Gödöllőről.
Valóban, a kastély a királyné minden kedvteléséhez megfelelő helyszín volt. Ha egyedül kívánt lenni, senki sem zavarta: olvasott, nyelvet tanult, írt, gyalogolt. „Gödöllő földnépe, mely imádta Erzsébet királynét, ha meglátta délceg, feketeruhás alakját, tiszteletteljesen tért ki útjából, mert tudta, hogy a Felséges Asszony nem szereti a kíváncsi tolakodást." – írta róla Ripka Ferenc, a kastély királyi időszakának monográfusa. Ha társaságra vágyott, nagyszabású lovasversenyeket, vadászatokat, agárversenyt, galamblövészetet rendeztek. A magyar lovassport elitje járt ide vendégségbe, köztük a miniszterelnök, Andrássy Gyula gróf is. A király kevés időt fordított szórakozásra. Legendásan nagy munkabírása és kötelességtudata Gödöllőn is arra késztette, hogy kora reggeltől tartó hivatali tevékenységét csak rövid étkezésekkel és sétával szakítsa meg. A vadászatokon ő is részt vett, főként nagyvadakra lőtt. Trófeái a gödöllői lakosztályát és a lépcsőházat díszítették.
A királynét mindig is vonzották a hagyományostól eltérő, különleges dolgok. Szerette a cigányzenét, s a kastélyban nem egyszer látott vendégül egész cigány bandákat. Gödöllőn nagy feltűnést és rémületet keltett egy másik ötlete: Mária Valéria játszópajtása egy szerecsen fiú volt. Rustimót a perzsa sahtól kapta ajándékba.
Gödöllőn a hétköznapok és az ünnepek is fesztelenebbek voltak, mint Bécsben. Az őszi szezonba beleesett a királyné névnapja is (november 19.), amit a helybeliek szerenáddal és fáklyás felvonulással ünnepeltek meg. A karácsonyok bensőséges hangulatban zajlottak, ahogyan Mária Valéria nevelője, Rónay Jácint visszaemlékezéséből kiderül: „Esténként aztán Valéria főhercegnő óhajtására a szembekötősdi járta, majd újra munkához fogtak, s ábrákat színeztek és metszettek ki ahhoz a képeskönyvhöz, melyet a jólelkű királykisasszony a gyermekkórház üdülő betegeinek szánt." Az ünnepek ugyanis mindig alkalmat jelentettek a jótékonykodásra is. A család sokszor egészen újévig Gödöllőn maradt. Szintén Rónay feljegyzése 1881-ből: „Szilveszter estéjén megint felöltötte ünnepi pompáját a karácsonyfa. A gödöllői felsőkert egyik hajlásában öntözéssel mesterséges korcsolyapályát csináltak, melyen a királykisasszony és benső barátnője, Auersperg Aglája hercegnő napestig vidáman csúszkáltak".
A királyné mindösszesen 2663 napot (7,3 évet!) töltött Magyarországon - ebből mintegy 2000 napot Budán és Gödöllőn. Utoljára 1897. október 2. és 24. között járt itt. 1898-ban bekövetkezett halála után a király egyre ritkábban jött Gödöllőre. A magyarok szeretett királynéjának emlékére több mint 40 emlékművet és 100 emlékparkot, ligetet létesítettek az országban. A gödöllői parkot az elsők között avatták fel 1901-ben, a királyné egészalakos szobrával. A város ma is Erzsébet királyné magyarországi kultuszának első számú központja.
Faludi Ildikó
