A nagy méretű, ószövetségi témájú falikárpit 1996-ban, vásárlás útján került a gyűjteményünkbe, négy másik darabbal együtt. Ezek egyike (Diana istennő nimfáival a fürdőben), Erzsébet királyné lakosztályában látható 1997 óta.
A Grassalkovichok kora című kiállításba újonnan kiállított faliszőnyegen megjelenített történet a Biblián és a Koránon kívül más forrásokban is előfordul. Ezek szerint Sába (a mai Jemen) királynője, hallva Izrael királyának, Salamonnak bölcsességéről, ajándékba szánt kincsekkel megrakodva fölkerekedett, hogy meglátogassa. Salamon udvarában nemcsak a hír igazáról, hanem a király gazdagságáról és vendégszeretetéről is megbizonyosodott. A Korán leírása szerint a látogatás hatására elhagyta pogány hitét, és egyistenhívővé vált. Etióp történetek szerint kapcsolatukból fiú született, aki az etióp császári dinasztiát alapította.
A mozgalmas és festői ábrázolás a történet számos részletét megjeleníti. A királynő szolgálói kíséretében érkezik az öreg bölcstől és a hatalom oroszlánjaitól körülvett, lépcsős trónon ülő király elé, aki a kezét nyújtja felé. A háttérben a várost és a környező táj képe tárul fel. Bár a figurák antikizáló viselete egy pillanatig megtévesztő lehet, a jellegzetes 17. századi ládikák és urnák, de főleg a franciakert geometrikus ágyásai elárulják a mű készítésének idejét.
Az európai szövött kárpit hagyományosan a feudális udvarok reprezentatív díszítéséhez tartozott, tulajdonosa hatalmát és gazdagságát volt hivatva megjeleníteni. Elit művészeti ágként az idők folyamán a pompa és luxus fogalma tapadt hozzá, amely gyakran, mint esetünkben, megmutatkozott a témaválasztásban is. A legnagyobb műhelyeket sokszor fejedelmi udvarok alapították, a munkamegosztáson alapuló készítési mód – a tervező, a kartonkészítő és a szövő szoros együttműködése – miatt ugyanis helyhez kötött és nagy anyagi hátteret igénylő műfaj maradt egészen a 19. század elejéig. (Ekkor a jacquardszövés elterjedésével megteremtődtek a tömeggyártás feltételei, és alapanyaga miatt a hagyományos kárpitkészítés az iparművészetekhez sorolódott át.)
A középkori kárpit fejlődésének csúcspontját a 16. századi Németalföldön érte el. A szövők specializálódtak egyes elemek (arcok, épületek, tájábrázolások) elkészítésére, a technikai tökéletesedéssel a képek egyre festményszerűbbek lettek. A terveket hírneves művészek készítették, és a legjobban sikerült darabokat évszázadokig másolták.
A francia kárpitművészet újjáéledése is erre az időre esik, burgundiai, itáliai és flandriai reneszánsz hatásokat felhasználva. IV. Henrik utasítására az első műhelyeket a párizsi Saint Marcel negyed egyik házában helyezték el, amely a középkor óta egy kelmefestő család, a Gobelinek tulajdonában volt. (Később innen kapta a nevét a műhely és a műfaj is.) Egy évszázaddal később, XIV. Lajos uralkodása idején a termelés tömegessé, az elkészült kárpitok jó része pedig import áruvá vált Colbert miniszter gazdaságpolitikájának nyomán, aki a francia luxusipar fejlesztésével nem csak a királyi udvar fényét, hanem az állam gazdasági stabilitását is igyekezett szolgálni. A Gobelin műhely termékei világhírre tettek szert.
A Párizs környéki manufaktúrák, mint Beauvais és Aubusson a párizsi nagy sorozatokat másolták, jóval egyszerűbb kivitelben, sőt a beauvais-i már bútorokra is készített kárpitokat a falkárpittal összhangban. Aubusson műhelye a buja, nagyleveles kárpitokról, az ún. verdűrökről vált ismertté.
Gyűjteményünk két darabja, közte a bemutatott mű is innen származik.
Kovács Éva Marianna
Irodalom:
Hegyi Ibolya: Az idő szövete. Az európai tradíciójú szövött kárpit pozícióváltásai és nyelvi metamorfózisa az ezredfordulón. Doktori értekezés, Moholy- Nagy Művészeti Egyetem, 2008.
László Emőke: Flamand és francia kárpitok Magyarországon. Corvina, Budapest, 1980.
Bernard Schotter: A kárpitművészet folytonossága és megújulása a francia Manufacture des Gobelins fényében. Kárpit 2 [kat.] Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2005.
Igaz lehet Sába királynőjének története. Múlt-kor történelmi portál, 2012. június 25.
