Mária Terézia 1751 augusztusában látogatta meg Gödöllőn, a Magyar Kamara elnökét, a kastély urát, Grassalkovich (I.) Antalt. A gróf fényes külsőségek közepette fogadta uralkodónőjét, s ebből az alkalomból egy márvány hálószobát építtetett királyi vendége számára. Az elkészült termet ma is megcsodálhatjuk, ez a kastély ún. Mária Terézia szobája. Az írott és képi források tanúsága szerint a szoba beugró, ún. alkóv részét egy egészalakos Mária Terézia portré díszítette, amely azonban a 20. század folyamán elveszett. Ripka Ferenc Gödöllő, a királyi család otthona című munkájában így ír a teremről és a festményről: A szoba „oldalfalai vörösmárványból vannak, igen gazdag aranyozással; mennyezete igazi mestermű. Két kiálló fal mintegy elkülöníti egyik részét a teremnek s itt van az ajtóval szembeeső falon az a nevezetes emlékű nagy olajfestmény, mely Mária Terézia méltóságteljes alakját ábrázolja, a mint jobb kezével egyszerre három koronát érint.”
A Gödöllői Királyi Kastélynak az elmúlt évben sikerült egy, az egykorihoz hasonló nagyméretű festményt vásárolnia. Az ismeretlen pozsonyi festő 1743–1745 körül készült munkája Mária Teréziát, mint magyar királynőt, magyar koronázási díszben ábrázolja. A királynő fején a magyar Szent Korona, jobb kezében a jogar, bal kezét az országalmán nyugtatja. A háttérben egyértelműen azonosítható a koronázási palást és a jobbra látható apostoli kettős kereszt, amely országunk címerének legrégebbi eleme. A kép Daniel Schmiddeli 1742-ben készült portréjának (Pozsony, Prímási Palota) részletekben kiegészített, bővített változata. Schmiddeli alkotásán a királynő nem viseli, hanem bal kezével érinti a magyar koronát, s a képen nincs rajta az egyértelműen azonosítható koronázási palást és a jobbra látható apostoli kereszt sem. A kép ezeken túlmenően is eltér több, kevésbé lényeges részletben, de összességében mégis a Schmiddeli-kompozíciót tarthatjuk a portré alapjának.
A képen Mária Terézia abban a fehér, gyöngyökkel díszített magyar ruhában áll, melyet királynővé koronázása alkalmából, 1741. június 25-én, Pozsonyban viselt. Mellén egy hatalmas ékszer, férjének, Lotharingiai Ferencnek, briliánsokba foglalt miniatűr portréja. A Habsburg uralkodók magyar királlyá koronázásuk alkalmával mindig a magyar díszruhát viselték. Mária Terézia más alkalommal is örömmel hordott magyar díszruhát, gyermekeit is gyakran öltöztette abba, és jó néven vette, ha arisztokratái udvari díszruhaként viselték. A Mária Teréziát ábrázoló képen a díszruha 18. századi változatát láthatjuk, mélyen kivágott, dupla buggyos ujjú inggel, aranybrokát selyemanyagból készült dúsan ráncolt szoknyával, gazdag, többsoros gyöngydíszítéssel.
A festmény annyiban is a koronázás aktusához kötődik, hogy hátterében megjelenik a koronázási domb, a királynő lovas figurájával. A koronázási szertartás befejeztével, az eskü letétele után a koronázási kardvágás következett. Mária Terézia egy fekete mén nyergében felvágtatott a Duna-partján kialakított, háromszínű posztóval borított dombra. Kardjával a kezében a négy égtáj felé vágott, ezzel jelezve, hogy kész megvédeni az országot az ellenségtől, bárhonnan támadjon is. E szimbolikus jelenet ekkor a szokásosnál jóval nagyobb hangsúlyt kapott, hiszen 1740 decembere óta zajlott az osztrák örökösödési háború.
A részletgazdag, igazán nívós festmény több mint féléves restaurálás után, 2009. augusztus 8-án, a Barokk Kastélynapok keretében került elhelyezésre a kastély Mária Terézia szobájában.
Dr. Papházi János
