Az 1867 tavaszán az állami tulajdonba kerülő, és az uralkodópár számára koronázási ajándékként átadott gödöllői kastélyt a mielőbbi használatbavétel miatt szinte rohammunkában újították fel. A Vasárnapi Újságban először április 7-én jelent meg cikk és kép a kastélyról. Ebben „ódon kastélynak” nevezi a terjedelmes épületegyüttest, melynek „144 szobája nagyrészt üres, csak a fehérre márványozott és gazdagon aranyozott nagy terem s nehány mellékszoba butorzata emlékeztet némileg a hajdani fényre. (…) Egyébiránt minden ponton mutatkozik az enyészet (…)”
A felújítási munkálatokra szükséges pénzt a Pénzügyminisztérium fedezte, az összeg nagyságáról eltérnek a források. A korszak legolvasottabb hetilapja, a Vasárnapi Újság több számában 160,000 frt-ról ír, mely összeget túl is haladták a kastély és a park felújítási munkái, míg Odrobenyák János gödöllői plébános szerint: „Az egész javítási költség a butorok beszerzésével együtt, 81.969 frt 41 ½ krt tett ki (…)” (Odrobenyák: Gödöllő hajdan és most, 1875.) A terveket a bécsi építész, Ferdinand Kirschner készítette, és a munkálatok már 1867. április elején elkezdődtek. „A munkások, mint a hangyák hemzsegtek. E közben ő császári apostoli királyi Felségeik is Budáról tett legmagasb fejedelmi kirándulásuk alkalmával e zűrzavaros munkálatot megtekinteni kegyeskedtek (…)” (Odrobenyák) 1867. május 11-én tett látogatást itt az uralkodópár, és Erzsébet királyné „mindent a legnagyobb érdeklődéssel nézett meg s főként saját lakosztályait illetőleg adott egyes utasításokat.(...) A kastély átalakítását augusztus végével befejezték s már szeptember elején künn volt az egész udvar. A régi, elhanyagolt s már-már roskadozó kastély megifjodva, ünnepi díszben várta királyi tulajdonosait. A rozzant, zsindelylyel fedett kupolák helyébe bádog tornyokat raktak s a falakat újból vakolták. A kastély belseje teljes tatarozáson s részben átalakításon ment keresztül. Az egyes lakosztályokat egészen a Királyi Család óhajához képest kellett berendezni: egyszerűen, úgyszólván polgáriasan. Nem a fényűzés, hanem mindenben inkább a czélszerűség vétetett figyelembe.” (Ripka Ferenc: Gödöllő, a királyi család otthona)
A királyi lakosztályok enteriőrjeihez Schmidt Fülöp cs. és kir. udvari asztalosmester bútorokat, a bécsi Zagicsek Ignác órásmester órákat, Ehrbar Frigyes zongorakészítő zongorát szállított. A felújításban részt vett többek között Hirsch Jakab szabómester, Rotta Antal kárpitos, Haas Fülöp szövet- és Sieburger György szőnyegszállító. A királyi dolgozószoba és a királynéi kisszalon romantikus-gótizáló kandallóját Anton Stöckl műhelye készítette. A lakosztályok parkettáit a bécsi székhelyű St. Barawicka bécsi parkettagyár szállította. A parketták lerakását Bayer József és fia, Antal végezte. A díszteremét pontosan 1867. május 29-én rakták le a táblás parketták alatt talált levélke tanulsága szerint, melyet az 1996-os felújítás alkalmával Koppán Zsolt restaurátor talált meg. A Mária Terézia szobában napjainkban is látható gyönyörű parketta tudomásunk szerint pedig még a 18. századból, a Grassalkovich korszakból való.
A kastély épületegyüttesében folyamatosan zajlottak kisebb-nagyobb felújítások. 1868-ban, Mária Valéria főhercegnő születése után újabb átalakítások történtek, ekkor az újszülött főhercegnő a két nagyobb gyermek, Gizella és Rudolf lakosztályát kapta meg, míg számukra a kastély déli szárnyában alakítottak ki lakosztályokat. 1869-től a cs. kir. udvarmesteri hivatal irányítása alá került az egész gödöllői uradalom, így a későbbi évek felújításait e hivatal finanszírozta. Nagyobb mérvű munkálatokat 1876-ban és 1879-ben végeztek. 1876-ban belső felújítások zajlottak, a termek berendezésével Kramer Samu fővárosi bútorgyárost bízták meg. Erzsébet lakosztályába Weisz Móric szállított függönyöket. A termek parkettáit is folyamatosan újították, cserélték. Koppán Zsolt restaurátor a tálalóban és a király lakosztályának több termében talált olyan táblás parkettát, melyre a budapesti Neuschloss Ödön és Marcell parkettagyár papírszalagja volt ragasztva. A gyár ezen a néven csak 1882-től létezett (előtte Neuschloss J. és fiai volt a cég neve).Koppán Zsolt kutatásai szerint a Neuschloss cég már 1867-től szállított a gödöllői kastély számára. A királyi lakosztályokban használt táblás parketták nagy részét a Neuschloss parkettagyár készítette el Stefan Barawickabécsi parketta üzeméből származó „bécsi táblák” mintájára. (Ezekben nincsen benne a bécsi gyár bélyegzője.)
A Mária Valéria szalonba kerülő ún. bécsi kistáblás parkettát is a budapesti Neuschloss Ödön és Marcell parkettagyár készítette az 1880-as évek elején. A táblák mintájául itt is a bécsi Stefan Barawicka-féle parketta üzem nagyobb méretű táblája szolgált. A restaurált 50,5cm x 50,5 cm nagyságú parkettatáblák eredetileg a kastély egyik földszinti terméből és a Muzsikus szárny mezzanin szintjének egyik szobájából valók.
A királyi időszakban a kastély következő jelentős felújítása 1879-ben volt, az újság híradása szerint „a királyi lak nagyobbítására tetemes építkezések történnek, nevezetesen udvari melléképületek, nagy istállók, cselédek és kocsisok lakása, kocsiszínek. Mindezek az őszi vadászatok idejére fognak elkészülni.” (VÚ 1879. június 1.)Ekkor épült meg a Lovardával szemben lévő Főudvarmesteri épület, a kocsiszín déli oldala és a márványistálló.
A királyi időszak a kastély második aranykora volt. Előkelő vendégek sokasága fordult itt meg, így fontos volt, hogy az épület „királyi pompában” ragyogjon. Azonban Erzsébet királyné halála után a király egyre kevesebbet jött Gödöllőre, utódja, IV. Károly pedig mindössze két alkalommal időzött e falak között. A kastély következő nagy korszaka 1920-ban kezdődött, ekkor vált kormányzói nyaralóhellyé.
Kaján Marianna
A cikk Dr. Varga Kálmán: A gödöllői kastély évszázadai c. könyve és Koppán Zsolt restaurálási dokumentációi felhasználásával készült.
