A gödöllői kastély a királyi korszak után 1920-tól Horthy Miklós (1868-1957) kormányzó rezidenciája lett 1944-ig. Az épület státusza nem változott, 1867 óta „a Szent Korona birtoka”, a „nemzet által a mindenkori államfő rendelkezésére bocsátott … célvagyon”. Az épületegyüttes és a hozzá tartozó épületek, birtokrészek, az alsó- és felső park a Kormányzósági Gazdasági Iroda, majd a Kabinetiroda Gazdasági Hivatala alá tartozott, de a tényleges teendőket a Budai és Gödöllői Várkapitányság látta el. A kastéllyal kapcsolatos teendőket az ide helyezett gondnok irányította. A gondnok alá tartozott az állandó személyzet (portás, szobafelvigyázó, takarítónők stb.), a napszámosok, a kisegítő személyzet és az idénymunkások koordinálása.
A Horthy-korszak idején a kastélyban a levéltári anyagok tanúsága szerint főleg kisebb átalakítások és bővítések történtek. Rendszeres volt a karbantartás: lakosztályok, szobák, lépcsőházak, melléképületek, konyhák festése, mázolása, bútorok javítása, kárpitozása, parketták viaszolása, szőnyegporolás, órák (toronyóráé is) javítása, kályhajavítások, ablaküvegcsere, tetőjavítások, kapuk, kerítések, úthálózat javítása, pálmaház, melegház, Lovarda és Istállók karbantartása. 111 vászonrolót szereltek fel folyosókra, lakószobákba, többek között a főépület emeletén lévő ebédlőbe és tálalóba. Szakaszosan felújították a kastély homlokzatait, a kocsibehajtó régi fakocka burkolatot faragott kő burkolatra cserélték. A főépület első emeleti teraszára, Horthyné lakosztályához ponyvatetőt szereltek fel, és a díszudvar mindhárom erkélyét virágládákkal díszítették. Ezek mellett növelték a szobák komfortosságát fürdőszobák és toalettek kialakításával, valamint kiépítették a telefonhálózatot. A kastélyban 1943-ban összesen 38 mellékállomás volt: kormányzói család tagjai, szárnysegédek, kabinetiroda szobáiban, moziteremben, konyhahelyiségben, a lovastestőrség és a távírda helyiségeiben.
Horthy Miklós és családja hosszabb időt augusztusban töltött itt. A tavaszi és őszi vadászati szezonban számos előkelő vendéget, pl. Edward walesi herceget, magyar és külföldi arisztokratákat, politikusokat is vendégül látott. A kormányzó és felesége, Purgly Magdolna ugyanazokat a szobákat alakíttatta ki lakosztálynak, amelyeket a király és a királyné használt. A kastély enteriőrjei szerényebb, nagypolgári eleganciát tükröztek. 1918 után sok bútort, berendezést visszaszállítottak Bécsbe, az ittmaradt berendezés pedig megsínylette az I. világháború eseményeit, a katonai megszállást. A kormányzói pár nem törekedett arra, hogy a királyi időszak fényét, gazdagságát állítsa vissza, hiszen a budai várban is az egyszerűbben berendezett lakosztályokat lakták, és saját kenderesi otthonukat is kényelmes bútorokkal rendezték be. A gödöllői lakosztályok falain papírtapéták és egyszerű törtfehér festés volt, virágos huzatú bútorokkal és festményekkel díszítve. Horthyné szalonjai tele voltak családi fotókkal, tájképekkel és szobanövényekkel. A kormányzó dolgozószobájának elrendezése hasonlított a királyéhoz: ugyanazon a helyen állt az ülőgarnitúra, és a kormányzó íróasztala is. A kormányzó gyermekei számára a Gizella-szárny (ekkor Valéria-szárny) emeletén lévő szobákat rendezték be, az előkelő vendégeket pedig a díszudvart szegélyező épületszárnyak, az ún. belső szárnyak emeletén helyezték el.
Az államfő életmódja – úgy, mint Ferenc Józsefé – nem nagyon változott Gödöllőn, ugyanúgy intézte az állam ügyeit itt is, mint a budai várban. Kiköltözött Gödöllőre a Katonai Iroda hivatali apparátusa a Nopcsa-szárnyba, a Kabinetiroda a volt Várkapitányi lakba. Az egykori sörház épületében távírdát alakítottak ki, és itt volt a csendőrség bázisa is. A kastély többi szárnyában lévő kisebb-nagyobb szobákat a kormányzói pár személyzete, szárnysegédei számára osztották be. A Testőrség a Főudvarmesteri épületet és a Rudolf-szárnyat kapta meg. Horthy minden nap lóra ült: vagy kilovagolt testőrei kíséretében, vagy a lovardát használta. A testőrségi épület mögötti teniszpályát is szívesen használta, legtöbbször a tisztek közül választott magának partnert, de sokszor játszott Asbóth Sándor többszörös magyar teniszbajnokkal is.
A hátsó melléképületekben kapott helyet a cipész- és szabóműhely, a szíjjártó- és borbélyműhely. A Kocsiszín nagy részét garázsnak használták, és benzinkutat is létesítettek a melléképületek egyikében az 1930-as évek elején.
A kastély felső parkja a királyi kertészeti hivatalhoz tartozott, külön kertintézővel. Itt épült meg 1930-ban a sportot kedvelő kormányzó és környezete számára az úszómedence takaros kis fürdőházzal, valamint egy nagy méretű szökőkút a díszudvar közepére.
Nyaranta nemcsak a kormányzó és családja kedvelt tartózkodási helye volt a gödöllői kastély, hanem rendszeresen itt tölthették szabadságukat a kormányzói hivatali apparátusban dolgozók és családtagjaik is. Használhatták a főépület földszintjén (közel a kastélykápolnához) berendezett biliárd szobát, a parkban lévő úszómedencét, a kuglizót és a Lovardát. Filmvetítéseket tartottak, a külső parkban külön teniszpályák épültek számukra, és fogatos kirándulásokat tehettek a környékben, főleg a Babati-tavakhoz.
Gödöllő lakossága a korabeli újságok cikkei és a visszaemlékezések szerint büszke volt arra, hogy a koronás fő után Magyarország kormányzója lakja a község ékességét. Grassalkovich Antal egykori kastélya ekkor a protokoll, a tiszti üdülő és a katonai-hivatali bázis sajátos keveréke. Igaz, ez az időszak sokkal csendesebb és visszafogottabb, de időnként mégis érdekes és színes volt.
Kaján Marianna
