A II. világháború során a kastély épülete súlyos károsodást nem szenvedett, de a berendezés, a bútorzat jelentős mértékben megsínylette a háborús éveket, és nagy mértékben sérült a park növényállománya is. Az épületben német és szovjet csapatok állomásoztak, a szovjetek a főépületben hadikórházat rendeztek be.
Amikor 1951-ben a gödöllői kastélyt műemlékké nyilvánították, az egész épületegyüttes katonai célokat szolgált: északi részében a magyar honvédség állomásozott, akik a park északi részében hatalmas méretű raktárakat építettek (két raktár még ma is látható), és innen látták el élelmiszerrel, lőszerrel és egyéb felszerelésekkel az ország különböző pontjain állomásozó helyőrségeket. A déli részben a szovjet vegyvédelmi, híradós és repülőgép-javító alakulatok rendezkedtek be, az ún. Rudolf-szárny egésze, az istállók, lovarda, kocsiszín és a főudvarmesteri épület volt a fennhatósági területük. Természetesen szükségleteiknek megfelelően átalakították az épületeket, ami gyakran durva átépítéseket jelentett: ajtókat, ablakokat vágtak, a raktározásra használt istállókban az öntöttvas oszlopok egy részért kivágták, a márvány itatókat szürke olajfestékkel lefestették, és a nyári lovarda területén különféle kisebb épületeket emeltek.
A magyar honvédség helyére a Fővárosi Tanács Szociális Otthona költözött 1958. júliusában. A helyreállítási, átépítési, berendezési munkálatok a források szerint ekkor több, mint 1 millió forintba kerültek, melyet a Fővárosi Tanács finanszírozott. Az újonnan kialakított otthonról fotókkal illusztrált cikk jelent meg az Érdekes Újságban 1958. októberében: „A folyosókon korszerű fűtőszerkezet kígyózik. Nem lesz gondjuk a kisöregeknek, ha beköszönt a hideg idő. A konyhában gőzüstökben ínycsiklandozóan rotyog az ebéd és a nylonos ebédlőben a terítékek glédában várják a jóétvágyú vendégeket. Az udvaron már ott terpeszkednek a boylerek, hogy rövidesen meleg vízzel töltsék meg az újonnan épített fürdőszobák kádjait. Bármennyire is furcsán hangzik: a hajdani kastélynak csak kevés fürdőszobája volt (…)” Több fürdőszobát az egykor barokk és klasszicista falfestésekkel díszített szobákban alakítottak ki.
A főépület egykori királyi és királynéi lakosztályaiban, valamint az ún. Gizella-szárny emeletén és földszintjén helyezték el az idős gondozottakat. A hatalmas szobákban szinte eltörpültek a sorokba rendezett ágyak a kis éjjeliszekrényekkel: „Az antik bútorok helyén fehér ágyak, rajtuk rózsás terítő. (…)” (Érdekes Újság) Az első években a Díszterem is hálóhelyül szolgált az idősek számára, aztán társalgóvá alakították, ahol beszélgetni, rádiót hallgatni, zongorázni, később tévézni lehetett. A terem hátsó sarkában állt egy, a kastély múltját felidéző hatalmas fehér, aranyozott rokokó cserépkályha. „Az asszonyok az ablakmélyedésbe húzzák karosszéküket, vagy körülülik a régiművű kályhát és kötnek, horgolnak (…)” (Érdekes Újság) Az emeleten különválasztották a női és a férfi részleget, de kialakítottak szobákat az idős házaspárok számára is. Az 1970-es években itt laktak Szerb Antal író szülei. Minden idős gondozottnak külön szekrénye volt a személyes holmik, ruhaneműk számára, amelyek a folyosókon, a lépcsőházban és a díszerem előterében álltak.
A Mária Terézia aranyozott, stukkómárvánnyal díszített szobájában helyezték el a könyvtárat, melynek könyvállománya az 1970-es években közel 3000 kötet volt. Erzsébet királyné egykori titkos, földszinti szalonjaiban pedig rendelőt létesítettek, és az otthonban állandó orvosi felügyelet is volt. Az Orangerie-ben mosodát és konyhát, az egykori fürdő-és virágház földszintjén ebédlő helyiséget, emeletén pedig magánlakásokat, szükséglakásokat alakítottak ki.
A gödöllői volt királyi kastélyban kialakított szociális otthonban legelőször a kalocsai otthon lakóit költöztették, kb. 270 főt, majd az 1960-as években tovább bővítették, 300 férőhelyessé. Az otthon első igazgatója Berczelly Éva volt, őt követte 1959-től Dr. Ozory Aladár, aki szívós és kitartó munkával mintaintézménnyé tette a kastélybeli szociális otthont. Az eredetileg jogász végzettségű Ozory Aladárt csupán fél évre, szervezési munkára küldték ki Gödöllőre, majd igazgatóvá nevezték ki. A vezetése alatt álló intézményben a gondozottakat 90 fős személyzet látta el az 1970-es években, melynek összetétele: 33 szakképzett nővér, 3 orvos (belgyógyász, ideggyógyász, fogorvos), portások, irodai alkalmazottak, kertészek, konyhai személyzet, takarítónők. Rendszeresen tartottak kulturális műsorokat, zenés, táncos esteket a kastély dísztermében, ahol gyakran felléptek a városi iskolások és népszerű színművészek is.
A 26 hektáron elterülő kastélynak volt sertéshizlaldája, saját gyümölcsöse, kertészete, ahol az idős gondozottak segítségével megtermelték a konyhára valót. A parkban romos állapotban, de megvoltak a barokk kor kerti építményei, így a Királydombi pavilon, a Lövőház, valamint a Horthy-korszakban épített úszómedence és fürdőház – igaz ez erősen átépített állapotban – melyet ritkán használtak is az idősek, bár szívesebben sétáltak és üldögéltek a parkban, a díszudvaron, vagy a kastély főhomlokzata előtt elhelyezett padokon: „A várszerű bejárat előtt – ahol hajdanában feszes testőrök vigyázták a rendet – most (…) kispadokon ülnek a kisöregek. Mintha vártán lennének ők is. Talán a békességes, nyugodt öregkorukat őrzik ...” (Érdekes Újság)
A gödöllői kastély 20. századi történetének fontos szereplőjévé vált a Fővárosi Szociális Otthon igazgatója. A jogász végzettségű Dr. Ozory Aladárt (1913–1999) 1958-ban helyezték ki Gödöllőre, hogy segítsen megszervezni a kastélyba telepített Szociális Otthon működését, majd alig egy év múlva, 1959 nyarán kinevezték az intézmény élére. A következő években megszerezte az otthon vezetéséhez szükséges szakképesítéseket: 1961-ben kitűnő eredménnyel végezte el a Szociális Intézet-vezetői tanfolyamot, majd 1962-ben könyvelői vizsgát is tett. Kitartó munkájával mintaintézménnyé alakította a rábízott Szociális Otthont.
Nem volt könnyű dolga egy műemlék épületegyüttesben megszervezni az idősek állandó és szakszerű ellátását. Az 1960-as évek elejétől állandó orvosi ügyelet volt, és szakképzett nővérek végezték a betegápolást. A rendelőben volt röntgengép és a rutinvizsgálatokhoz szükséges laboratóriumot is berendeztek. Az otthon zavartalan működését a főleg gödöllőiekből álló személyzet: portás, irodai alkalmazottak, kertészek, konyhai dolgozók, takarítónők, mosónők, villanyszerelők és mindenes segédmunkások munkája biztosította. A rájuk bízott idős emberek ellátásban gondosan figyeltek a betegek igényeire, már készítettek diétás ételeket is. Az 1970-es évekre minden szobában volt rádió és az épületben összesen 12 TV készülék. A kastélyban ekkor kb. 50 db, 6 és 12 ágyas szoba állt a majdnem 300 idős ember rendelkezésére. Az emeleten külön férfi és női részleget alakítottak ki, ide helyezték el a legidősebbeket és a leggyengébbeket. A földszinten laktak a még könnyebben mozgó idősek, akik rendszeresen kijártak az udvarra, a parkba, és itt volt néhány házaspár-szoba is. Aki jobban bírta magát, kijárhatott a városba. Vasárnaponként szívesen mentek templomba, a kastélykápolnában rendszeresen hallgathattak szentmisét. Hogy még komfortosabbá tegyék az idősek életét, a kastélyon belül büfét is üzemeltettek, ahol kapható volt minden: felvágott, feketekávé, cigaretta, édesség, sör és bor. Az épület belsejét, főleg a dísztermet, a lépcsőházat és a földszinti társalgókat télen-nyáron zöld növények, virágok díszítették. Az olvasni vágyók rendelkezésére álló 3000 kötetes könyvtár könyveit főleg antikváriumokban szerezték be, mert az idősek inkább a régi írókat: Jókait, Petőfit, Mikszáthot olvasták szívesen, de sok napilapot és képes újságot is járattak.
A gödöllői szociális otthon híres volt az itteni emberséges, tapintatos bánásmódról. Ozory Aladár indítványára hosszú évekig kijárt ide a Pest Megyei Ideggondozó Intézet főorvosa pszichológiai és ideggyógyászati szemináriumokat tartani a nővéreknek arról, hogy hogyan kell foglalkozni a beteg, megviselt emberekkel. A Pest megyei Tanács egészségügyi osztálya felfigyelt erre a kezdeményezésre, és éveken át ide küldték továbbképzésre az ország más szociális otthonainak vezető nővéreit is.
Az otthonban színes kulturális élet zajlott. Az igazgató és munkatársai havonta szerveztek valamilyen műsoros estet, melyeket nagy izgalommal vártak az idősek. Évente többször tartottak előadásokat, ünnepségeket, rendszeresen járnak moziba is. A legkedveltebb az évről-évre megrendezett Farsangi bál volt, amelyre mindenki maga készítette el a szükséges kosztümöt és álarcot. A fekvőbetegekhez ekkor cigányzenekar látogatott el, hogy eljátsszák nekik a legkedvesebb nótájukat. Több fővárosi művész is fellépett itt: Bilicsi Tivadar, Rátonyi Róbert, Mensáros László, Lorán Lenke, Ránki Dezső és Kocsis Zoltán, az Állami Népiegyüttes és a MÁV Szimfonikusok Zenekara is. A gödöllői városi tanács művelődési osztálya pedig nyaranta a kastély előtti teraszon és a díszteremben rendezte meg „Zenélő kastély” című programsorozatát. Ezeken felléptek a Zeneművészeti Főiskola növendékei, és a Liszt-Bartók nemzetközi zongoraverseny helyezettjei. A Fővárosi Tanács nyáron havonta küldött egy autóbuszt, így az időseket elvihették kirándulni pl. a Mátrába, a Dunakanyarba, a Balaton partjára vagy a Velencei tóhoz.
Dr. Ozory Aladár nemcsak az idősek és a személyzet gondjaival törődött, hanem a kastély kutatójává is vált, és nagy szerepe volt abban, hogy az épületegyüttes megőrződött az utókor számára. Családjával kiköltözött a kastélyba, az ún. Gizella-szárny díszudvarra néző sarokszobájából alakítottak ki számukra lakást fürdőszobával, előtérrel és egy kisméretű főzőfülkével. Igazgatói évei alatt összegyűjtötte a kastély történetével kapcsolatos fellelhető irodalmat, fotókat és elkezdte felkutatni a műemléképület szétszóródott kincseit. Több mindent visszaszerzett, nemegyszer kalandos körülmények között talált rá egy-egy darabra, pl. a zöld márvánnyal díszített asztalra – amelyen a legenda szerint Kossuth Lajos megfogalmazta a Habsburg ház trónfosztását – az egyik gödöllői kiskocsmában talált rá. Az egykori Mária Terézia szobában helyeztette el vitrinben a megmaradt I.FJ monogrammal díszített királyi porcelán étkészlet néhány darabját. A díszteremben az ugyancsak megmaradt 18. századi rokokó kályhát, az előtérbe pedig egy szép csempekályhát helyeztek használatba.
Az igazgató felismerte, hogy mennyire fontos az épületegyüttes fennmaradása, ezért folyamatosan szorgalmazta az épület folyamatos külső és belső karbantartását. Rendszeresen járt az Országos Műemléki Felügyelőséghez, hogy pénzt szerezzen, hol a kastély teraszának, kerítésének, kocsifelhajtójának felújítására, hol a tetőszerkezet javítására, hol a főhomlokzat és a belső homlokzatok restaurálására. A belső felújítások alkalmával több helyen a régi, eredeti minták alapján újították fel a meglazult, lehullott stukkókat.
Dr. Ozory Aladár maga is készített fényképeket a kastélyról. Számos, eddig ismeretlen fotó – melyek fia ajándékaként kerültek be a kastély gyűjteményébe – pillanatfelvételek a parkról, az épületről és a benne lakó idősek életéről az 1960-70-es évekből. Ezek közül jó pár darabbal gazdagítjuk majd a kastély új állandó kiállításának a Szociális Otthon időszakát bemutató részét.
Kaján Marianna
Fotó: Fortepan.hu
