Akadálymentes verzió DE EN HU
KiállításokProgramokRendezvényhelyszínGyermekek kastélya
 

További látnivalók

A barokk színháztól a Horthy-bunkerig

További látnivalók




BAROKK SZÍNHÁZ

A XVIII. századi Magyarországon a színjátszás – hivatásos nemzeti társulatok híján – főként az iskolákban és a főúri színpadokon zajlott. A gödöllői kastély déli szárnyainak egyikében Grassalkovich II. Antal (1734–1794) alakíttatott ki színháztermet, az épületen 1782 és 1785 között végzett átalakítások során. Ez az első, máig fennmaradt, kulisszás kőszínház Magyarországon.
A korábban háromszintes épületszárny szintjeinek egybebontásával jött létre a színház kialakítására alkalmas 24,5 méter hosszú, 8 méter széles és 9,5 méter magas tér. (Ennek az átalakításnak esett áldozatul Migazzi Kristóf (1714–1803) bíboros, váci püspök rokokó festésű vendéglakosztálya, amelyet Grassalkovich I. Antal létesített számára.)
A színházterem falait klasszicizáló későbarokk festés díszítette. A római oszlopfős, térhatású félpilléreket felül párkányzat, alul márványhatású lábazat köti össze. A pillérek közötti felületeket okker keretezésű, rózsaszín mezők töltik ki, szalagcsokros növényfüzérekkel. A nézőtér felé enyhén lejtő, 90 négyzetméteres színpadot a kor színvonalán álló technikával működtették. A barokk színpadkép térhatását oldalról betolható kulisszákkal, felülről függesztett díszletvásznakkal (ún. szuffitákkal) és hátsó díszletvásznakkal érték el.
Az eredetileg a színpad felé erősen lejtő nézőtér és a színpad között nem volt zenekari árok: a zenészeket  alacsony paraván választotta el a közönségtől. A nézők a földszinti ülőhelyeken és a két hátfali karzaton foglalhattak helyet.
A színház csak időszakosan működött. Grassalkovich II. Antal és családja évente mindössze néhány hetet töltött Gödöllőn. (Az év nagyobb részét Bécsben, Pozsonyban és Pozsonyivánkán töltötték.) A herceggel együtt utazott a huszonnégy tagú házi zenekara is, amely a színielőadásokon, templomi szertartásokon és más udvari eseményeken a zenét szolgáltatta. A zenekar karmestere és zeneszerzője Druschetzky György (1745–1819) volt. A zenészek számára a színházzal szemközti szárnyban, az ún. Muzsikus gangon szobasort és próbatermet alakítottak ki. A színházban a Budán, Pesten és Győrben fellépő német társulatok játszottak. Az előadásokon a környékbeli arisztokrácia tagjai is megjelentek.
    A Grassalkovich II. Antal halálát (1794) követő mintegy hét évtizedből nincs adat a színház használatát illetően. Megszüntetésére 1867-ben került sor, amikor a kastélyt megvásárolta a magyar állam, s koronázási ajándékként I. Ferenc József és Erzsébet királyné rendelkezésére bocsátotta. Az épületet gyors felújítással tették alkalmassá a királyi család és az udvartartás fogadására. A színház berendezését elárverezték, belső terét két födém beépítésével ismét három szintre tagolták. A szinteken összesen 15 szobát és folyosókat alakítottak ki.
    Ez a szerkezet maradt fenn 1986-ig, amikorra a kastély II. világháború utáni, méltatlan hasznosítási formái következtében az épület állapota erősen leromlott, s a födém leszakadt. A feltárás során előkerült, mindhárom szintre kiterjedő falfestés vezetett a korábban csak írott forrásokból ismert színházépület azonosításához. A falkutatás a korabeli berendezés és színpadtechnika nyomait is egyértelműen feltárta.
    A színház helyreállítása céljából a szinteket ismét egybebontották. A falfestés fennmaradt részleteit restaurálták, a hiányokat az eredetitől megkülönböztetve rekonstruálták. (Néhány milliméterrel mélyebben fekvő, kevésbé kidolgozott felületek.) A színpadnyílás felett a Grassalkovich-család címerének hercegi változata látható. A színpadkép két pár forgó kulissza (prizma) és három pár toló kulissza valamint a felső és hátsó díszletvásznak segítségével változtatható. A színpadtechnikát korabeli analógiák alapján gyártották újra. A kulisszák kézi és gépi erővel egyaránt mozgathatóak. A színpad mögött csigalépcső vezet az egykori Migazzi-lakosztály területére, amelynek falfestését restaurálták. (A hiányokat itt fehér felületek jelzik.) Ez a terület most zsinórpadlásként működik.
    A színház üzemeltetéséhez szükséges háttérfunkciókat (öltözők, raktárak, gépészet) két, újonnan beépített pinceszinten alakították ki. A 95 fő befogadására alkalmas színház 2003 augusztusától ismét nívós előadások helyszíneként működik. A színháztörténeti kuriózumnak számító épületrész idegenvezetéssel, múzeumlátogatás keretében is megtekinthető.

A Barokk Színház látogatási időpontjairól és a belépőjegyek árairól ITT tájékozódhat.


A KIRÁLYDOMBI PAVILON


A kastélypark egyetlen megmaradt barokk kori építménye a Királydombi pavilon a honfoglalás kori vezérek és a magyar királyok arcképeivel. A kastélytól mintegy 200 méterre található, hatszögletű pavilont Grassalkovich I. Antal építtette az 1760-as években. A XVII–XVIII. században a főúri lakhelyek belső díszítéseként alakítottak ki ősgalériákat, királygalériákat. Ez részben a nemesi öntudat kifejeződése, részben a történelemszemlélet képi megjelenítési formája volt. A gödöllői képsorozat különlegessége, hogy Grassalkovich önálló épületet emeltetett erre a célra, amelyben a történelem egészét kívánta megidézni az uralkodók szinte hiánytalan sorával. A pavilon mesterségesen létrehozott magaslatra, úgynevezett királydombra épült. (Eredetileg azt a helyet nevezték így, ahová a koronázási szertartás során az új király fellovagolt, s kardjával a négy égtáj felé vágva jelezte, hogy az országot bármely irányból érkező támadástól megvédi.)
    A pavilon faburkolatába illesztett 54 olajfestmény egységes szerkezetben, babérkoszorúból és feliratszalagból komponált keretben ábrázolja a vezéreket és királyokat. A feliratszalag az ábrázolt latin nevét, a magyar uralkodók sorában való sorszámát és az uralkodás időtartamát jelzi. A jelentősebb uralkodók portréi nagyobb méretben készültek, s kiemelt helyre: az ajtók és ablakok fölé kerültek. A sort Attila fejedelem nyitja az északi bejárat felett. Alatta Keve vezér következik, majd tőle jobbra, körbehaladva helyezték időrendbe a képeket. (A nyitóképhez visszaérve, spirálisan lefelé haladva kapcsolódnak egymáshoz a sorok.)
    Az 1848–49-es szabadságharc során a képek egy részét megrongálták. A kastély új tulajdonosa, báró Sina Simon 1857-ben felújíttatta a pavilont, I. Ferenc József gödöllői látogatására készülve. Megfesttette a megrongált képek másolatait, s a sorozatot kiegészítette az építés óta eltelt csaknem egy évszázad uralkodóival.
    A kastély 1867-ben kezdődő királyi időszakában a pavilon ebben az állapotában működött, s látogatható is volt. Erzsébet királyné halála után (1898) azonban a portrékat a budai királyi palotába vitték. Innen került később 14 db a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonába. (A többi kép holléte jelenleg nem ismeretes.)
    Az épületet 2002-ben állították helyre. A képsorozatot fotótechnikával reprodukálták. A megmaradt festmények másolatai mellé metszetek és más ábrázolások alapján nagyított és színezett képek kerültek. A királydombi pavilont 2004 decemberében nyitották meg újra. Külön belépőjeggyel, idegenvezetéssel látogatható.

 


A KASTÉLYPARK


Grassalkovich I. Antal 1723 és 1748 között több lépésben szerezte meg Gödöllőt és a környékbeli településeket. Az egységes birtoktestté szervezett terület központjává a Rákos-patak völgyében fekvő, kedvező természeti adottságú Gödöllőt tette meg. A kastély építésével egy időben nagyszabású, tudatos településfejlesztésbe fogott. Ennek részeként alakíttatta ki a kastélykertet, amelyet az épület osztott Felső és Alsó kertre. A főúri ízlést, vagyoni helyzetet és politikai hatalmat egyaránt reprezentáló kertet Versailles mintájára francia stílusban építtette meg. Egyedi sajátosságnak számít, hogy a díszkert nem a főhomlokzat előtt kapott helyet, hanem a kastély szárnyaitól határolt belső udvar folytatásaként alakították ki. Az udvart dézsás növények (citrom-, narancs- és babérfák) díszítették. A déli épületszárny szoborfülkéjében már I. Antal idejében kis falikút működött: a mozgalmas barokk szobor a görög mitológiai figurát, az oroszlánt legyőző Héraklészt ábrázolja. A balusztráddal határolt díszudvarból lépcső vezetett a Felső kertbe, amelyet az épülettől mintegy 440 méterre kőkerítés zárt le. A kert két oldalát szegélyező fasorok közötti területet szabályos mértani formájú virágágyak tagolták. A kert közepén szökőkút működött, mögötte formára nyírt növényzettel és labirintussal. Az északnyugati részen, az ún. Királydombon álló pavilonban a magyar uralkodók portréit helyezték el. Ezzel átellenben épült a céllövészetre szolgáló Lövőház. A díszkert különleges, Magyarországon ritkaságnak számító növényeiről és mitológiai tárgyú szobrairól is nevezetes volt. Az Alsó kertet szintén a barokk tájszerkezetre jellemző, egyenes, fasorral szegélyezett utak tagolták. Ezen a területen alakították ki a konyhakertet, a vadaskertet és a fácánost.
    A franciakertet a XIX. század elején Grassalkovich III. Antal (1771–1841) és felesége, Esterházy Leopoldina (1776–1868) építtette át a kor divatjaként hódító angol (vagy tájképi) kertté. A Felső kert végén álló kőkerítés elbontásával megnövelték a park területét. A barokk kert egyes elemeit megtartották (vadgesztenyefasor, Királydomb, Lövőház), de az új park a reprezentáció helyett a romantika, a szentimentalizmus jellemző hangulatainak tükrözését szolgálta. Lágyan ívelő útrendszer tagolta a parkot, amelyben ligetes facsoportok, virágkülönlegességekben gazdagon pompázó virágágyások váltották egymást. A kastély főhomlokzata előtt 1817-ben a Rákos-patak felduzzasztásával két hattyústavat is létesítettek. Az épület északi szárnyát 1837-ben egy új narancsházzal bővítették.
    A Grassalkovich-család férfi ágának kihalása után (1841) a birtok még 9 évig zárgondnokság alatt volt. Az 1848–49-es szabadságharc katonai hadműveleteit a park is megsínylette: a narancsfákat eltüzelték, a kerítéseket lerombolták, a vadállomány szétszéledt.
    A kastélyt és az uradalmat – két tulajdonosváltás után – a magyar állam vásárolta meg 1867-ben. Az épületet és a parkot koronázási ajándékként I. Ferenc József (1830–1916) és Erzsébet királyné (1837–1898) rendelkezésére bocsátották. A főhomlokzat előtti kis előkerteket a király és a királyné személyes használatára alakították ki. Mindkettőt dús lombozatú fák szegélyezték. A Király kertje I. Ferenc József napi sétáinak helyszíne volt. Egyszerűbb, szikárabb benyomást nyújtott, mint a Királyné kertje, amelynek színpompás ágyásaiba Erzsébet itt-tartózkodásakor kedvenc virágait (árvácska, ibolya) ültették. A királyné földszinti szobái előtt kis faveranda épült, kijárással a kertre. (Innen indult az a fafolyosó, amelyen keresztül Erzsébet rossz időben is eljuthatott a lovardába.)
    A kastély díszudvarát a királyi időszakban is dézsás növények (narancsfák és jukkák) tették hangulatossá. A Felső kert tájképi jellegét megőrizték. A gesztenyefasortól délre alakították ki az ún. „Reservé-kertet” (előnevelő kert), ahol 1870-ben Pálmaház, 1895-ben üvegház épült. Itt termelték a parkba szánt növényeket, a kert délnyugati sarkában pedig faiskola működött. A gesztenyefasor végén díszes fapavilon állt, nem messze tőle az 1875-ben megújított Lövőház. A Narancsház előtt tekepálya kapott helyet. A parkot a királyi család jelenlétében lezárták, egyébként meghatározott nyitva tartás mellett látogatható volt.
    Az Alsó parkot az uralkodó rezidencia miatt erre kanyarodó északi vasútvonal vágta két részre. A főhomlokzat előtti két hattyústavat 1873-ban és 1894-ben töltötték fel. A fácánost és a vadaskertet a királyi vadászatok miatt továbbra is fenntartották. Az ekkor még körbekerített Alsó parkot a lakosság szabadon látogathatta.
    Az I. világháború után a kastély Horthy Miklós kormányzó (1868–1957) pihenőhelye lett. A tájképi kertben ebben az időszakban (1920–1944) csak kisebb beavatkozások történtek. Az egykori Királyné kertjében 70 m²-es óvóhelyet létesítettek. A belső udvarba egy aránytalanul nagyméretű, kör alakú, szökőkutas medence került. A park beljebb eső részén, a gesztenyefasor végével egy vonalban 1930-ban úszómedence épült, kis öltözőpavilonnal. Az egykori főudvarmesteri épület mellett pedig teniszpálya működött. (Mindezek közül ma már csak az úszómedence látható.)
    A II. világháború utáni évtizedekben a kert lassú pusztulásnak indult. A gyomos, elvadult parkba tájidegen növényeket telepítettek, s új épületeket emeltek (raktárak, óvoda). Az 1994-ben felgyorsult kastélyrekonstrukció keretében megkezdődött a park rehabilitációja is. (Ez a 26,1 hektáros Felső parkot érinti, az Alsó park ma már jórészt beépített közterület.) A főhomlokzat előtti két előkertet a királyi időszaknak megfelelően állították helyre 1998-ban és 2000-ben. (A Királyné kertjében ekkor bontották el a Horthy-bunker föld feletti részét.) A díszudvarban megszüntették a Horthy-időszakból származó medencét, majd új díszburkolat és balusztrád került ide. A Felső park ma is az angol, tájképi kert szerkezetét őrzi. Karakterét a százéves, vagy annál idősebb fák adják.  Az értékesebb fajokat képviselik többek között a páfrányfenyő, a hegyi mamutfenyő, a magyar kőris, az ezüsthárs, a tiszafa, a platánlevelű juhar, a molyhos tölgy, a közönséges vadgesztenye. Ez utóbbi alkotja azt a jelenleg 75 fából álló kettős fasort, amelyet eredetileg 120 egyeddel telepítettek a XX. század elején, a barokk kori fasor nyomvonalán. A park hátsó részében maradtak fenn a Gödöllő környéki homokpusztarétekhez hasonlítható gyepfoltok, amelyekben fellelhető a védett növénynek számító janka tarsóka, budai imola, selymes boglárka.
A parkban megkezdődött a terület megtisztítása, a tájidegen növények eltávolítása, a beteg fák gondozása, majd a fiatal fák telepítése.
    Az előkerteket és a Felső parkot 1998-ban természetvédelmi területté nyilvánították. 2004-ben elkészült a Királydombi pavilon felújítása. 2010-ben pedig a Felső parkban 5,2 hektárnyi terület újult meg romantikus tájképi kertként.

 
LOVARDA, ISTÁLLÓ


A lovardát Grassalkovich I. Antal a 18. század közepén építtette a kastély déli részén.
A királyi időszakban jelentős mértékben átalakították, éppen Erzsébet királyné lovaglószenvedélye miatt. Ekkor a Lovarda belső padlószintjét megemelték, körmanézst alakítottak ki, körben 4 nagyméretű tükörrel. A karzatra márványkandallót építettek. A lovakat a fakockákkal burkolt, kovácsoltvas oszlopokkal díszített üveges folyosón vezették be a lovardába.
Az 1950-es évektől a kastély déli részébe, így a Lovardába is a szovjet hadsereg vegyvédelmi, híradós és repülőgép-javító alakulatai rendezkedtek be. A leromlott állapotú, raktárnak használt Lovarda tetőszerkezete 1986-ban beomlott, ekkor kezdődtek meg az állagmegóvási munkálatok. Újjáépítették a tetőt, fehérre meszelték a falakat. Az elmúlt évek alatt számtalan kiállítást és koncertet rendeztek benne.
A gödöllői kastély Lovardájának eddigi legjelentősebb átalakítására 2010-ben került sor. A kívül-belül felújított lovarda 2011-ben Magyarország európai uniós soros elnöksége alatt számos magas szintű megbeszélés, tárgyalás helyszínéül szolgált. Ezt követően pedig koncerteknek, konferenciáknak, kiállításoknak és más kulturális rendezvényeknek ad otthont.

A Lovardához kapcsolódik a két istálló épülete, melyet Grassalkovich I. Antal a 18. század közepén építtetett. A nyeregkamra és a tisztítókamra falait falfestésekkel díszítették. A királyi időszakban Erzsébet királyné lovait külön, a lovardához közelebbi  istállóban tartották.
Az 1950-es években a szovjet katonaság raktárnak használta az istállókat.
2010-ben a Lovardával együtt megújult a kisebbik istálló, restaurálták a tisztító-és nyeregkamra, valamint az istálló feletti szobák falfestéseit.

 


HORTHY-BUNKER


Horthy Miklós (1868–1957) kormányzó a két világháború között nyári rezidenciaként használta a gödöllői kastélyt. A II. világháború végén számára épített bunker két helyisége 2011-ben nyílt meg  a látogatók előtt.

A kastély déli oldalán, Erzsébet királyné kertjében 1944 nyarán kezdtek el építeni Horthy Miklós családja és közvetlen környezete számára egy bombabiztos óvóhelyet Dr. Csonka Pál műegyetemi tanár tervei szerint. A föld alatt kb. 10 méter mélyen fekvő bunkert mintegy 170 cm széles vasbeton falak határolják. A 20 fő befogadására alkalmas, 55 négyzetméteres tér két tartózkodó helyiségből és egy-egy illemhelyből állt.

A 2010-ben európai uniós forrásból felújított óvóhely falán falfestés-nyomokat is találtak. A Hadtörténeti Múzeummal közösen rendezett történeti kiállítás igazi kuriózuma, hogy az eredeti tervek alapján rekonstruálták a bunker egyik helyiségének berendezését. A tárlat a bunker építéstörténete mellett megidézi a háborús időszakot filmhíradók, Karády-dalok és tárgyi emlékanyag segítségével.

A bunker látogatási időpontjairól és a jegyárakról ITT tájékozódhat!



Nyomtatóbarát verzió:  Nyomtatóbarát verzió

Megosztás:  

European Royal Residences
Gödöllő város
MNV
Sisi út
Emberi Erőforrás Minisztérium
Magyar Nemzeti Galéria
MT Zrt
SZIL-HÁZ
Új Széchenyi terv
Magyar Nemzeti Múzeum
Turisztikai Egyesület
Gödöllői Régió Turisztikai Honlapja
MÁV Nosztalgia Kft.
Zeneakadémia