Akadálymentes verzió DE EN HU
KiállításokProgramokRendezvényhelyszínGyermekek kastélya
 

Versírók a királyi családban

Versírók a királyi családban

 
A versírás a 19. században kedvelt időtöltésnek számított. Sok újság külön irodalmi mellékletet jelentetett meg, benne versek, novellák, folytatásos regények, tájleírások, így széles közönséghez eljutott az irodalom.
 
A királyi család tagjai közül Erzsébet királyné nagyon szerette az irodalmat, már fiatal leánykora óta szívesen írt verseket. Mesterének tekintette Heinrich Heine-t. Egyéniségéből fakadóan természetszeretete, szabadságvágya, érzelmei, átélt élményei késztették versírásra, például egy utazás kocsin Gödöllőről a budai várba. Íme egy részlet Hajrá! című verséből:
Hajrá, te szép négyes fogat!
Jó véretek röpít, ragad,
Ti hófehér galambok!
Ha ostor pattog, szálljatok,
Puszták szelének vágjatok –
De jó szusszal rohantok!
 
Tudjátok mind, hogy fönt mi vár:
A hegytetőn a büszke Vár.
- Föl, Lelkem Drága Négye! –
Dunában nézi tornyait,
Előtte bárki csak lapít –
Röpítsetek feléje! (…) (fordította: Mészöly Dezső)
 
Rudolf trónörökös – aki örökölte édesanyja liberális nézeteit, szabadságvágyát, intellektusát – ugyancsak kipróbálta magát az irodalom sokféle műfajában. Ifjú korában retorikai gyakorlatként írt beszédeket, verseket, felnőtt korában utazásairól könyvei jelentek meg: Utazás a Keleten, Tizenöt nap a Dunán, benne érdekes ornitológiai leírásokkal.
Rudolf beutazta Magyarországot, ennek emléke egy Budán 1872. február 11-én írt verse, mely halála után Jókai Mór fordításában jelent meg. Ahogyan Erzsébetet, a trónörököst is megihlette a magyar főváros és királyi palotája, íme egy részlet a versből:
Végig jártam széles nagy Magyarországon,
A Tisza-vidéken, dunai rónákon;
Kalászdus földeken, árnyékos erdőkön; (…)
Ha zene szól, puszták fia tánczra toppan,
De ha csatakürt szól, akkor ám még jobban!
Hazáért és trónért vérét nem sajnálja,
Éltét is odaadja, ha kéri hazája.
A Felvidék sötét rengeteg erdői,
Az Alföldnek aranykalászos mezői,
Duna-Tisza hallal bővelkedő medre,
Legelők nyájakkal és gulyákkal fedve;
Vágtató ménesek, csikós betyárokkal,
Drága ércz, mit a hegy kebelébe foglal;
Mind ez összevéve büszkesége, kincse,
E boldog országnak, melynek párja nincsen.
 
Büszke Budavára kevélykedve néz le
Pestre: a szépségben pompázó testvérre.
Közöttük a Duna, mint a Tiber árja,
Mely Rómát két elvált városfélre vágja.
Ámde ennek hátán hajók raja pezsdül,
S összeköti Budát, nem választja Pesttül. (…)
 
Erzsébet legkisebb leánya, Mária Valéria főhercegnő is megkedvelte az irodalmat. Alig 12 éves korától írt verseket, később színdarabokat is, melyek közül többet a gödöllői kastélyban adtak elő, Erzsébet névnapján. Mária Valéria töltötte a legtöbb időt édesanyjával, utazására is elkísérte. Ezek egyikén írhatta „Az ifjú Rajna” című versét, melyből egy részlet:
Te dőre gyerek, szép habkoronád
Mért zúg szakadatlan a szirteken át?
Mért fut hegyek árnyas lombja között
Sík róna felé hullám-özönöd?
Álmodva, dalolva zuhog tova
S nem gondol a hon szép tájaira;
Megállj, ne szaladj,
Siető szilaj ifjú Rajna, maradj! (…)
(Balla Mihály fordítása)
                                                                                                                             Kaján Marianna
 
Forrás: Budapesti Hírlap, Vasárnapi Ujság, Mészöly Dezső: Sirály a Burgban.
 

Erzsébet királyné, 1879 körül, forrás: internet


Rudolf trónörökös, 1878-79 körül, Gödöllői Királyi Kastély Múzeum gyűjteménye
 

Mária Valéria főhercegnő, 1878-79 körül, Gödöllői Királyi Kastély Múzeum gyűjteménye

 



Megosztás:  

European Royal Residences
Gödöllõ város
MNV
Sisi út
Emberi Erõforrás Minisztérium
Magyar Nemzeti Galéria
MT Zrt
SZIL-HÁZ
Új Széchenyi terv
Magyar Nemzeti Múzeum
Turisztikai Egyesület
Gödöllõi Régió Turisztikai Honlapja
MÁV Nosztalgia Kft.
Zeneakadémia