Akadálymentes verzió DE EN HU
KiállításokProgramokRendezvényhelyszínGyermekek kastélya
 

Erzsébet királyné...

...újraálmodott ruhái - Czédly Mónika ruhatervező időszaki kiállítása

Erzsébet királyné...

A magyarok szeretett királynéja korának egyik legszebb aszszonya karcsú, magas termetével igazi királynői jelenség,visszafogott eleganciája révén valódi divatikon volt. Öltözködését kifinomultság jellemezte. Kedvelte a sötét színeket: a feketét, kéket, lilát, a szürke és a fekete-fehér ruhákat, amelyek
különleges technikai megoldásait kortársai másolni és utánozni próbálták.
    Kevés hiteles ruhadarabja, ám jóval több ábrázolása és fotója maradt fenn, ezeket tanulmányozva Czédly Mónika ruhatervező 2006-ban határozta el, hogy újraalkotja Erzsébet ruháit.
   Az első öltözék 2007-ben, a koronázás 140. évfordulójára készült el, az ismert Rabending-fotó alapján. Azóta bizonyított, hogy ez a ruha már 1866 tavaszán létezett.
    A koronázáson viselt díszruhájában Székely Bertalan festette meg a királynét, aki az uszályt késôbb a Veszprémi Érsekségnek ajándékozta, hogy miseruha készüljön belôle. Idén, a 150.évfordulóra ez alapján született meg a koronázási díszruha korhű másolata, amely elnyerte a Magyar Kézmûves Remek díjat.
    Czédly Mónika eddig 14 ruhát varrt, amelyeket számos magyar és külföldi helyszínen bemutatott már, ápolva Erzsébet királyné napjainkig ható kultuszát. Eddig elkészült kollekciója együtt elôször a Gödöllôi Királyi Kastélyban látható.

Belépődíj: 1200 / 600 Ft
Kombinált jegy (állandó+időszaki kiállítás): 3500 / 1900 Ft
Megtekinthető: 2017. november 18-tól 2018. február 25-ig

A kiállításhoz műtárgyakat kölcsönöztek:
Budapesti Történeti Múzeum – Fővárosi Képtár
József Attila Könyvtár és Múzeum, Makó
Magyar Nemzeti Múzeum

 


 

 

A Rabending-fotók után készült „koronázási ruha”

1866 márciusában, amikor az uralkodó pár visszatért öt hetes magyarországi tartózkodásáról, Erzsébet felkereste Emil Rabending bécsi műtermét, hogy magyar díszruhában örökíttesse meg magát. 1854-től kezdve litográfiák, festmények sorozata ábrázolta ilyen öltözékben, de fénykép még nem. Rabending Erzsébetről egész alakos képeket készített fehér selyemruhában, bársonyderékban, fején diadémmal. Láthatóan nem koronázási fotókat akart magáról Erzsébet, az egyszerű műtermi háttér is ezt sugallja. És az a tény is, hogy nem viseli a Csillagkereszt-rend jelvényét a szíve felett, amit pedig a szigorú udvari etikett kötelezővé tesz ünnepélyes alkalmakra.

 

 

Április közepén már árusították az új Rabending- portrékat. A hirdetésben szereplő magyar udvari gálaruha kifejezés egy uszályos fehér selyem, tüllcsipkével borított,  abroncsos szoknyát takar. A felsőrész fekete bársonyderék, amit finom csipke díszít, igazgyöngy és gyémánt fűzéssel, a rövid csipkeujjakat nagy szalagcsokrok emelik ki. Az öltözéket szintén fehér csipkekötény és csipkefátyol egészíti ki, az utóbbi egy gyémánt diadémról hullámzik alá. A fátyol alól fekete csipkés főkötő villan elő.

A híres-nevezetes fotók tehát, amelyekről aztán megannyi festmény, fotóvariáns, kollázs, litográfia, szobor készült az idők folyamán—1866. március 17-én készültek! Majdnem 15 hónappal a koronázás megtörténte előtt!

 

Ekkor senki nem nevezi még koronázási fotóknak a Rabending- sorozatot. A koronázáskor, 1867-ben több ok miatt nem készülhetett fénykép Erzsébetről. A nagyközönség csak a Rabending -felvételeket ismerte, és mivel a fotókon látható ruha felsőrésze megegyezett azzal, amit a koronázása alatt viselt a Mátyás-templomban, lassan elterjedt a koronázási fotó elnevezés.

Mivel a fotók 1866 tavaszán már megvoltak, akkor ebből következik, hogy a „koronázási ruhának” is léteznie kellett már ekkor!

Még pontosabb dátumot kapunk, ha figyelmesen olvassuk az Erzsébet Királyné Emlékmúzeum katalógusát. A 65-ös számú tárgynál, ami egy diapozitív volt Rabending eredeti felvétele után, az alábbi ötlik szemünkbe: „Igy öltözve fogadta a királyné Bécsben 1866 évi január hó 8-án a magyar országggyűlés mindkét házának Scitovszky János bibornok-herczegprímás által vezetett küldöttséget, a mely Ő Felségeiket meghívta Budára.”

Ezt a jelenetet Brigitte Hamann is megörökítette Erzsébet-életrajzában: „Sisi meg olyan volt, akár a mesék királynője. Magyar nemzeti viseletbe öltözött, természetesen

felséges rangjához igazítva: fehér selyemruha, fekete derék, drágaköves, gyöngyös paszománnyal, fehér csipkekötény, magyaros főkötő, gyémántkorona. Ott állt a trón baldachinja alatt, főudvarmesternője és nyolc kiválasztott (magyar) palotahölgye körében- szakasztott mint Magyarország királynéja. Általános megdöbbenésre szabadon, hibátlan magyarsággal köszönte meg a hercegprímás jókívánságait...”

A meghívást elfogadva, a császári pár január végétől március elejéig öt hetet töltött Budán. Erzsébet mindent megtett, hogy szeretett magyarjai és férje között a  közeledést siettesse. Rengeteg reprezentációs eseményen vett részt, s mindenkit elbűvölt finomságával, közvetlenségével, magyar nyelvtudásával. Az újságírók mindenhová követték, s részletes leírást adtak megjelenéséről, öltözékeiről. A Családi Kör tudósítása szerint például Erzsébet a Nemzeti Színházban fehér selyemruhát, fekete bársony s gyémánttal ékített vállfűzőt viselt, az udvarnál tartott báli forgatagban fehér selyem-öltönyt  magyar vállfűzővel. Többször felvette tehát Budán a Rabending-fotókról ismert ruhát, amit az is bizonyít, hogy egy éles szemű, kissé szemtelen újságíró a koronázás első napján tartott, az 1867. június 6-i hölgykörön  Erzsébeten látható díszruháról azt írta: amit már a múlt évben is viselt!

Ferenczy Ida az 1908-ban megnyílt Erzsébet Királyné Emlékmúzeumnak egy Rabending –fotót is ajándékozott, ami úrnőjét magyar díszruhában ábrázolta az aláírás szerint.

Levonhatjuk tehát a konzekvenciát: 1866 januárjában már létezett az az öltözék, amit „koronázási ruhaként” szokás emlegetni, de Ferenczy Ida, aki igazán jól ismerte a királyné dolgait, jóval  később is csak magyar díszruhának nevezte!

A Rabending-fotókon látható magyar ruhát csak tágabb értelemben nevezhetjük „koronázási ruhának”, mert a Mátyás-templomban a szertartás alatt nem ezt viselte Erzsébet, viszont a koronázási ünnepségsorozat több eseményén, például küldöttségek fogadásán ebben tündökölt.

A sokszor viselt öltözet helyett 1867. június 8-ra új viseletet kellett Erzsébetnek készíttetnie, amelyen a ruhaderék ugyanaz maradt, de az uszályos szoknya, kötény és fátyol megváltozott.

 Pálinkás Patricia kutatásai alapján

 



A Mátyás-templomban viselt koronázási ruha –  „a gyémántos ruha” rekonstrukciója 

1867 februárjában Ferenc József kinevezte a felelős magyar minisztériumot, hosszú és kemény tárgyalások eredményeképpen létrejött a kiegyezés, lehetett készülni a koronázásra.

Erzsébetnek legforróbb vágya az volt, hogy a dinasztia viszonyát a nemzethez végre valahára törvényes módon szabályozva láthassa, ezért dolgozott  szenvedélyes kitartással 1866-ban. A magyarok odaadását úgy hálálták meg, hogy kérésükre egy napon, ugyanazon egyházi szertartás keretében ment végbe a király és a királyné koronázása, ami ellentmondott az eddigi szokásoknak. Erre a kiemelkedő alkalomra új ruhát készíttetett Erzsébet.

Hogyan nézett ki ez az ünnepi viselet?

A Divatvilág április elején arról tudósított, hogy a királyné lehetséges öltözetéről már értekezleteket tartanak az illető ruhaszállítók, miután a felséges asszony odanyilatkozott, hogy megkoronázásakor mint magyar nő kíván megjelenni. Azt az óhaját is kifejezte Erzsébet, hogy ezen az eseményen a hölgyek lehetőleg egyszerű öltözékekben jelenjenek meg.

Május végén azt közölték a lapok, hogy a királyné ezüsttel hímzett magyar szabású uszályos fehér ruhát, fején házi koronát fog viselni a Mátyás-templomban.

Időközben Erzsébet kikérte ezt a házi koronát a bécsi udvari kincstárból, amit rendelkezései szerint átalakítottak. Fekete bársonnyal bélelték ki az ezüstből készült koronát, melyen négy egymást keresztező ív volt, s a díszítő gyöngyöktől és briliánsoktól, a drágakövek csillogásától szinte alig lehetett látni az ezüst alapot.

A Pesti Hölgy-Divatlap leírása szerint a királyné 1867. június 8-án, a koronázási ünnepség sorozat harmadik napján „bájban és fényben pompázott. Nehéz fehér selyembe volt öltözve dús és művészi ezüst kivarrásokkal, melyek elszórt bodzavirág alakban ragyogtak; hasonlóan volt diszitve a gazdag szegélyzet is. Elől egy ragyogó széles gyémánt vonal futott le s hosszú gyémántoktól tündöklő uszály követé a fejedelmi karcsu alakot. A gyönyörü hajfonatok közt is gyémántok szikráztak. Rendkivüli szépségü gyémánt nyakék, magyar csipke-kötény, gyémántokkal tele szórva sokszorozták a káprázatos fényt.”  A szemtanúk, attól függően, hogy ki milyen messziről csodálhatta meg a ruhát, gyöngyvirágot vagy bodzavirágot láttak bele a mintákba. A külföldi források ezüst-fehér brokát ruhát emlegettek, amit orgonavirágok borítottak be mindenütt.

Erzsébet a már ismert  fekete bársony derekat viselte hozzá, amit brüsszeli csipke és fehér csokrok díszítettek, és aminek a karcsúságát a fűző gyémántjai és gyöngyei emelték ki.

Fején a házi korona ragyogott, ahogy a koronázási ebéden is. A Rabending-fotóról ismert nyitott, koronaszerű, sokkal könnyebb fejéket, a gyémánt diadémot a többi alkalommal viselte a hat napig tartó ünnepélyek sorozatában.

Gróf Corti 1934-ben kiadott Erzsébet-életrajzában ezüstbrokát öltözetről írt, amely tele volt hintve orgonával és drágakővel. Ő tulajdonította először a párizsi Worth-cég mesterművének a ruhát, ami aránylag szerény összegbe, 5000 frankba került. Ez úgy képzelhető el, ha csak a bársony ruhaderekat készítette el ez az előkelő divatház, mégpedig 1866 előtt. Nem valószínű, hogy abban a nehéz gazdasági helyzetben, amibe a vesztes porosz háború miatt került az államkincstár, Erzsébet a legdrágább divatszabót választotta volna 1867-ben. Erre utalhat a palotahölgyekhez intézett kérése is az egyszerű ruhákra vonatkozóan.

Erzsébet nagyon találékonyan oldotta meg, hogy mégis az ő öltözéke legyen a legkáprázatosabb. Az ezüst orgonaszirmok közepébe mindenüvé briliánsokat rakatott, amelyeket a már meglévő ékszerekből kölcsönöztek. Képzeljük el, hogy az ezernyi gyertyával megvilágított Mátyás-templomban hogyan szikrázhatott, tündökölhetett ez a ruhaköltemény!

A korabeli bécsi lapok a brüsszeli csipkegyáros, Barbara Charlotte van Echel asszonynak tulajdonították ezt az öltözetet.

Mivel a korabeli fényképészeti technika fejletlensége miatt nem készülhettek felvételek a templomban, ezért festményeken kell keresnünk a ruha megközelítő másait.

Bár Wagner Sándor műve 1867-ben készült el, még sem kérhetjük rajta számon a koronázási ruha pontos bemutatását. A hivatalos lap június 19-én azt közölte, hogy Wagner már elkészítette Münchenben a királyné arcképét a nemzeti múzeum számára. Ő még 1866 tavaszán kapta azt a megbízást, hogy a császárnét magyar díszruhában örökítse meg. Bécsben 1866/67-ben abban a kegyben részesült, hogy Erzsébet modellt állt neki, így könnyen be tudta fejezni képét müncheni műtermében is. A koronázás idején nem tartózkodott Budán, tehát az orgona virágos ruhát nem is láthatta. A festményen csak a Rabending-fotók és a már 1866 elejétől viselt ruhaderék ismerete látszik.

Van viszont két olyan festőnk, akik hiteles szemtanúnak számítanak, mert mindketten részt vettek a koronázási szertartáson a Mátyás-templomban.

Kovács Mihály a festő művészeknek fenntartott helyről nézte végig az ünnepséget, majd másnap a Mátyás-templomban kiállított koronázási jelvényeket is megtekinthette egészen közelről. Kovács háromszor is megfestette Erzsébetet természeti nagyságban  koronázási díszruhájában, és nagyon büszke volt arra, hogy a királyné egyszer kitüntette személyes megjelenésével a budai királyi lakban 1869-ben. A festő az alak beállításához Rabending-fotóját használta fel, de a háttér a királyi várpalota termeit idézi, a ruha pedig a koronázási szertartáson viselt öltözetet. A háttér ünnepélyességét fokozza, hogy egy dísz vánkosra  a házi korona mellé odafestette Szent István koronáját is, hisz azzal érintették meg a királyné jobb vállát a koronázáskor.

Andrássy Gyula gróf a miniszterelnöki palota számára rendelte meg a festményt Kovács Mihálytól, amely olyan jól sikerült, hogy másodpéldányt készíttetett róla a családja számára is.  Nekünk is garanciát adhat a ruhára vonatkozóan az, hogy az események egyik fontos szereplője, a nádorhelyettesként közreműködő Andrássy gróf ennyire meg volt elégedve Kovács Mihály alkotásával.

Másik hiteles forrásunk Székely Bertalan festménye 1869-ből.  

Székely az ünnepség sorozat rendezőségétől olyan utasítást kapott, hogy teljes történeti hűséggel örökítse meg a koronázáson résztvevő személyeket, ruházatukat, megjelenésük minden kis részletét. Külföldi megbízása is volt koronázási képek készítésére, ezért biztosak lehetünk benne, hogy mindent aprólékosan megfigyelt. A királyné orgona virágos ruhájának hitelességét bizonyítja a megdöbbentő hasonlóság a Kovács-festményen  ábrázolt mintával. Székely azonban a díszletet még fejedelmibbé varázsolja. Bár ő is a Rabending-fotóból indult ki, de itt Erzsébet jobb kezét egy bársonypárnán nyugtatja, ahol a királynék házi koronája is pihen. És mivel bal oldalával fordul felénk, Erzsébet szíve felett jól látható a Csillagkereszt-rend jelvénye, amit viselt a koronázáskor. A kép fenséges hatását tovább fokozza a leomló hermelin szegélyes palást, és az a tény, hogy mindezt a budai várpalota tróntermébe helyezi a művész.

Kovács és Székely Erzsébet-ábrázolásainak összecsengése bizonyosságot ad arra nézve, hogy a királyné öltözéke így nézett ki a koronázás alkalmával.  Ezt az ezüstszövetű, ezüstvirággal dúsan hímzett magyar ruhát viselte tehát a Mátyás-templomban a koronázáson, a palotában a koronázási ebéden, majd másnap a Vigadóban a királyi díszebéden.

A ruhát csak azok ismerhették, akik részt vettek ezen események valamelyikén, ugyanis a koronázási ünnepségek után eltűnt a nagyközönség szeme elől. Június 12-én Erzsébet átadta Ranolder János veszprémi püspöknek az uszályos szoknyát és a kötényt, természetesen már a gyémántok nélkül. Ranolder a királyné kancellárjaként - ő tette Erzsébet fejére a házi koronát a szertartáson – kapta ezt a becses ajándékot, és a veszprémi székesegyházban őriztette, majd az 1870-es évek közepén miseruha-együttest készíttetett belőle.

Ezeknek a miseruháknak az alapján, a két festmény segítségével lehetett a koronázási ruha hiteles másolatát elkészíteni.

 

Pálinkás Patricia kutatásai alapján

 

 

 

 

 

 


Megosztás:  

European Royal Residences
Gödöllő város
MNV
Sisi út
Emberi Erőforrás Minisztérium
Magyar Nemzeti Galéria
MT Zrt
SZIL-HÁZ
Új Széchenyi terv
Magyar Nemzeti Múzeum
Turisztikai Egyesület
Gödöllői Régió Turisztikai Honlapja
MÁV Nosztalgia Kft.
Zeneakadémia