Akadálymentes verzió DE EN HU
KiállításokProgramokRendezvényhelyszínGyermekek kastélya
 

Zichy kép restaurálás III. ütem

Szakmai beszámoló
Zichy Mihály: Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál című festmény restaurálása III. ütem


A gödöllői kastély idén februárban új látnivalóval gazdagodott. Több évnyi restaurátori munka eredményeként bemutatták Zichy Mihály egyik reprodukcióban máig közismert, ám rég nem látott festményét, az Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál című, monumentális vásznat. A világháborús sérüléseket őrző mű évtizedekig a Magyar Nemzeti Galéria raktárában feküdt feltekerve, restaurálása többszöri nekifutás után, 2011-ben kezdődött meg.
A Nemzeti Kulturális Alap három pályázati szakaszban segítette a munka finanszírozását.  Először a beázott, felhasadt és ezernyi kis méretű lyukkal borított vászon hordozó alátámasztásával és kipótlásával megerősítették, újra felfeszíthetővé tették a képet. A festmény eredeti vakkerete nem maradt fenn, de a Magyar Nemzeti Galéria raktárában őriztek egy korábban készült vakkeretet, amelyet egy előző, félbe szakadt restauráláshoz készítettek.  Ez némi átalakítással alkalmassá vált a hatalmas vászon hordozására. A felfeszítés után  megkezdődhetett a felület tisztítása, a meglazult szerkezetű vászon, a repedezett alapozás és a festékréteg konzerválása, amelyet a következő ütemben a kép esztétikai helyreállítása követett. A nagyobb hasadások és a sok apró sérülés hiányait aprólékos munkával tömítették, majd retusálással teljesen eltüntették.
A kép eredeti díszkeretének pótlása és helyszíni szerelése a pályázat III. ütemében zajlott. Zichy eredetileg reneszánsz stílusú, dúsan aranyozott, oltárszerű építménybe ágyazott díszkeretet tervezett, ám ennek csak egyszerűsített változata készült el, és az idők során nyoma veszett. A gödöllői fölállításhoz a Nemzeti Múzeuménál jóval kisebb belmagasság és szűkebb tér - és persze anyagi megfontolások - miatt ennek csak tovább egyszerűsített újbóli megvalósítása jöhetett szóba, de olyan formán, hogy a kép mégis megfelelő hangsúlyt és kiemelést kapjon. A hársfából készült, profilozott, aranymetál keret elkészítése nem csak a méret, hanem a felső íves záródás kialakítása miatt is igazi kihívás volt.  Az elkészült festményt hengerre tekerve, a hatalmas kereteket pedig darabokra szedve szállították a kiállító terembe, ahol egész napos munkával feszítették újra, majd díszkeretbe szerelve a kiállítótér falára került.
A gödöllői kastély mint a magyarországi Erzsébet királyné kultusz ápolását tudatosan felvállaló emlékhely már 1996 óta tervezte a kép elhelyezését, de nagy méretei (közel 4 és fél méter magas, 3 és fél méter széles) miatt az 1996 és 2003 között felújított épületrészekben nem volt rá mód. A 2010-ben átadott, és az Európai Unió 2011-es soros elnökségi helyszíneként szolgáló, 2011 őszén birtokba vett térsort azonban több okból is megfelelőnek ítéltük bemutatására.
A képnek otthont adó épületszárny közvetlenül az Erzsébet királyné kultuszát és a valamikori várbéli emlékmúzeuma anyagát bemutató Erzsébet királyné emlékkiállítás végéből nyílik. Eredetileg az építtető Grassalkovich Antal is képgalériának szánhatta, ugyanis a keleti homlokzat mentén az épületben máshol megszokottaktól eltérő, tágas, világos, nagy belmagasságú folyosót építtetett. Arról, hogy valójában használta-e a három generáció után fiágon kihalt főrangú család a helyet ősgalériája elhelyezésére, nincs adatunk, ám a múzeumi koncepció hasonló szerepben számolt vele: Grassalkovich-ősök híján az épület későbbi lakóinak, a 19-20. század Habsburg uralkodóinak és családtagjaiknak arcképcsarnokát terveztük itt elhelyezni. A gyűjtemény törzsét Stefánia, Rudolf trónörökös özvegyének családi arcképgyűjteménye, a későbbi férjéről Lónyay-gyűjteménynek nevezett portré együttes adta, amely 1945-ben a Pannonhalmi Főapátság tulajdonába került, majd onnan letétbe a Magyar Nemzeti Galériába. A gödöllői kastély felújításának kezdetén mint ide kerülő letéti anyaggal számoltak vele, és az 1990-es évek elején restaurálták a képek nagy részét. A királyi enteriőrökbe kikerült közülük öt darab, ám a teljes kollekció ekkor még a Nemzeti Galéria raktáraiban maradt. Mire a gyűjtemény elhelyezésére alkalmas tér elkészült, a képek egy része már más kiállításokon szerepelt. A teljes gyűjtemény kiállítása ugyan meghiúsult, de az alapgondolatot mégis megvalósítottuk, a legfontosabb hiányokat a Magyar Nemzeti Múzeum, a Zirci Apátság és a Budapesti Történeti Múzeum gyűjteményéből és saját anyagunkból egészítettük ki. Ennek a folyosónak a bevezető termébe került a monumentális festmény, amely már a kortársak számára is szimbolikus értékű eseményt ábrázolt: a kiegyezés folytonosságát sugallta, Erzsébet kultuszát növelte.
A festmény átadójára ünnepélyes keretek között, a nagy érdeklődése közepette került sor 2014. február 21-én. A következő hetekben meglehetősen sok sajtótudósítás számolt be a kép történetéről, restaurálásáról, ideszállításáról és felállításáról. Az átadó ünnepségre elkészült a festményt bemutató, négy nyelvű képes ismertető is, amelyet minden látogatónk ingyenesen megkap.
A restaurátorokkal, művészettörténészekkel és aranyozóval a munka végén kis interjúkat késztettünk, amelyek a festmény mellett elhelyezendő IT eszközön lesznek megtekinthetők, további magyar és angol nyelvű információkkal, forrásrészletekkel együtt. Az alkalmazás elkészítése még folyamatban van.

Deák Ferenc, a „haza bölcse” 1876. január 28-án elhunyt. Holttestét a Magyar Tudományos Akadémia földszinti előcsarnokában ravatalozták fel. Három nappal a temetés előtt Erzsébet királyné is megjelent Deák ravatalánál, és a nemzet nagy halottjának szívére helyezte fehér kaméliákból kötött örökzöld koszorúját, majd percekig megrendülten térdelve imádkozott. Két olyan ember találkozott itt, aki a Habsburgok és a magyarok történelmi kiegyezésében jelentős szerepet játszott.
Az eseményt Festetics Mária, a királyné bizalmasa, udvarhölgye részletesen leírta naplójában. „Jan. 31-én du. 4 órakor érkezett Ő Felsége a királyné – Nopcsa és az én kíséretemben az Akadémiára, ahol Deák Ferencet felravatalozták.(…) Itt feküdt ő a gyertyák fényében, ez a kedves öreg ember! A császárné talpig feketében, mint gyász géniusza (…) nem tudta a pompás, nehéz koszorút megemelni. Megragadtam hát, (…) míg ő lassan lépdelt a lépcsőn felfelé! Veleszületett szerénységével és alázatával a halál hatalma előtt halkan azt mondta: „talán csak ide tégyük a felső lépcsőre.” – „Óh nem – Felséged – ezt a koszorút – már csak egy hely illeti.” (…) – gyengéden a koporsóra helyeztük. Ezután fordult meghatott arccal a halott felé és a könnyek végiggördültek arcán. Meghajtotta fejét és a földre akart térdelni. Ekkor valaki imazsámolyt tolt eléje, és Ő hosszú percekig elmerült imájában. Majd felemelkedett és mélyen megrendülve, szinte suhanva távozott!” 
Az újságok következő lapszámai tudósítottak az eseményről, és hamarosan megjelentek róla az első rajzok az illusztrált lapokban. Az ábrázolások két fontos momentumot emeltek ki. A rajzok egyik csoportja a koszorúját Deák koporsójára helyező királynét ábrázolta, míg mások a ravatalnál megrendülten imádkozó királyné alakját örökítették meg. A kortársak azonnal felismerték az esemény szimbolikus jelentőségét, ezért megfestésére Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter állami megbízást adott Zichy Mihálynak, aki Munkácsy Mihály mellett az 1880-as években már a második legismertebb magyar művész volt Európában. Míg Munkácsyt kortársai a „festőfejedelem”-ként tisztelték, addig Zichy a „rajzoló fejedelem” megnevezéssel illették.
Zichy Mihály (1827-1906) rajzkészsége korán megmutatkozott. Pesti gimnáziumi évek után 1842-ben a pesti jogi egyetemen kezdte meg tanulmányait, azonban figyelme egyre inkább a rajz felé fordult, Marastoni Jakabtól vett rajzórákat. Jogi tanulmányait Bécsben folytatta, azonban bontakozó művészi ambíciói egyre erősebben terelték a rajzolás felé, jogi tanulmányait háttérbe szorítva Ferdinand Georg Waldmüller magántanítványa lett. Ekkor készítette első nagyobb olajképeit. Festményein erőteljesen törekedett a fény-árnyék hatások világos-sötét színekkel való megjelenítésére. 1847-ben mestere ajánlásával Szentpétervárra került, a cár öccse, Mihály nagyherceg lányának rajztanára lett. Mivel állásából adódóan saját műveket nem készíthetett, 1849 második felében önként távozott a cári udvarból. Az 1850-es évek elejétől fotók retusálásával foglalkozott, mellette az orosz életet és kultúrát tanulmányozta, rajzokat, akvarelleket, készített, majd újra cári udvari megbízásokat kapott. Művei nyomán neve egyre elismertebb lett, 1858-ban az orosz művészeti akadémia tagjai közé választották. 1859-től állandó státuszt kapott a cári udvarnál. Munkája révén nemcsak udvari ünnepségeken, bálokon, fogadásokon, hanem vadászatokon is részt vett. Pontos, lendületes rajzaival dokumentálta az eseményeket. Az angol uralkodóház is szívesen adott munkát Zichynek, aki ekkora az uralkodó és az arisztokrata családok körében jó nevet szerzett magának. Munkaköréhez tartozott a szórakozás kellékeinek megtervezése is, így a legyezők, kártyalapok, jelmeztervek, színházi függönyök megrajzolása.
A cári udvari megrendelésekkel telt életből változásra vágyott, 1874-ben felmondta állását majd hat éven át élt Párizsban. Ezen időszak alatt, 1876-ban kapta a magyar államtól a megrendelést a reprezentatív nagy olajkép megfestésére. A felkéréssel régi kívánsága teljesült, dolgozhatott szülőhazájának. Azonban egy számára idegen, nagy feladattal találta magát szemben: óriási olajképet kellett festeni a főleg kisméretű rajzok és akvarellek után, valamint a kép témája sem volt kedvére való, sokat töprengett a feladat hatásos megvalósításán.
Mivel a munka megkívánta a történelmi hitelességet, Zichy májusban hazatért. Budapesten a temetkezési vállalat újra felépítette Deák ravatalát az eredeti helyszínen, a gyászszertartás főszervezői és a temetkezési vállalat vezetői részletesen elmondták neki az esemény minden mozzanatát. A művészt Bécsben fogadta Erzsébet királyné, vázlatokat készíthetett róla és megtekintette az esemény alkalmával viselt ruhát. Zichy a nyár folyamán hozzálátott a munkához, közben elkészítette a Deák album illusztrációit is. A festményhez több vázlatot készített, az eredeti kompozíción változtatott. A koporsó végénél síró Hungária mellett a szárnyas Géniusz lett az új szereplő, aki a vigasztaló szerepet átvette a gyászoló Hontól. A mű elkészítésében tanítványa, az orosz udvari orvos lánya, Mary Etlinger segítette. 1877 februárjában elkészült a képpel.
Zichy a festményen azt a történelmi és egyben szimbolikus eseményt ábrázolta, amikor Erzsébet királyné elhelyezi koszorúját Deák ravatalán. A nemzet fájdalmában osztozó királyné demonstratív tettével vigaszt nyújt a gyászoló nemzetnek, Deák halálával ő a jövő záloga, a kiegyezéssel megmentett hon további hű képviselője.
A nemzet gyászát és a jövőbe vetett hitet a festményen két allegorikus szereplő  jeleníti meg. A Haza sír Deák teteme fölött, egy szárnyas Géniusz egyik kezével vigasztalva átöleli, másik kezével csillagkoszorút tart a királyné fölé. A koszorú égi fénysugarai kiemelik a karcsú, fekete ruhás nőalakot. A háttér szimbolikus figuráinak figyelme szintén a halottra és az előtte álló királynéra irányítja a néző figyelmét. A koporsóra helyezett koszorú hömpölygő, dús, fehér selyemszalagja fénypászmaként vezeti a szemlélő tekintetét a túlvilági jelenés irányába. Az előtérben alapos részletességgel megfestett koszorúk sorakoznak, a ravatal mellett karcsú, magas gyertyák meleg „földi” fénye látszik. Ezáltal a kompozíció olyan hatást tesz, mintha a kép nézője valóságos résztvevője lenne az ábrázolt eseménynek.
A képet 1877 áprilisában Zichy hazaküldte Párizsból, de mégsem mutatták be a nagyközönségnek, hanem az Akadémia egyik termében tartották. Májusban Zichy is hazatért, hogy a festményt teljesen befejezze. Egy későbbi levele szerint a késlekedés oka abból adódott, hogy ráfestette a képre azt a cipruságat, amit Kossuth Lajos küldött Deák sírjára. Ez elfogadhatatlan volt a királyi udvar és a megrendelő számára, tehát Zichynek át kellett azt festenie. Ám a restaurálás során nem találták meg a szakemberek ennek a feltételezett átfestésnek a nyomait, vagyis a cipruság rejtélye egyelőre homályban maradt.
1877 nyarán helyezték el a monumentális olajfestményt a Magyar Nemzeti Múzeum 6. képtári termében, az úgynevezett Habsburg-teremben, a kiegyezés folytonosságának jelképeként. A mű körül azonnal viták sora kerekedett a korabeli lapokban, támadták a művészt és kritikákat fogalmaztak meg a mű kompozíciójával, a festmény részleteivel és a fények használatával kapcsolatban.
A festményről az 1870-es évek végén Zichy rézkarcokat készített, amely így sokszorosított formában vált ismertté. A téma két későbbi, 1914-ben készült feldolgozása ismert: a Holló Barnabás által készített dombormű ma is a Magyar Tudományos Akadémián látható, a Rakssányi Dezső által készített elemi népiskolai szemléltető kép a két főalakra egyszerűsítette a festményen látható kompozíciót.
Az első világháború után a kép aktualitása ugyan elveszett, azonban a történelmi hitelességének, a még élő Erzsébet-kultusznak és Zichy hírnevének köszönhetően még jó ideig a Történelmi Képcsarnok kiállításán a Magyar Tudományos Akadémián volt látható, majd a második világháborút követően eltűnt a nyilvánosság elől. A legutóbbi időkig a Magyar Nemzeti Galéria raktárában őrizték.

Felhasznált irodalom:
Tolnayné Kiss Mária: Egy udvarhölgy naplójából. 2009. 97.
Róka Enikő: Egy kultuszkép története. Zichy Mihály: Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál. In: Róka Enikő – Csicsery-Rónay István (szerk.): Zichy Mihály. Bp., 2001. 36-44.
Róka Enikő (szerk.): Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem”. Bp., 2007.
Csanda Jenő dokumentációi a festmény restaurálásáról, 2012-2014.

Sajtómegjelenések:

Blikk.hu
Boon
Gödöllői Szolgálat
Heti Válasz
Híradó.hu
Kultikon kulturális magazginműsor
Kultur Kalandor online kulturális portál
Kultúrpart
Múlt-kor történelmi portál
Múlt-kor történelmi magazin
Népszabadság Online
RTL Klub Híradó


Fotók:
A festmény ideszállítása és összeszerelése
A festmény a kastély állandó kiállításán








Megosztás:  

European Royal Residences
Gödöllő város
MNV
Sisi út
Emberi Erőforrás Minisztérium
Magyar Nemzeti Galéria
MT Zrt
SZIL-HÁZ
Új Széchenyi terv
Magyar Nemzeti Múzeum
Turisztikai Egyesület
Gödöllői Régió Turisztikai Honlapja
MÁV Nosztalgia Kft.
Zeneakadémia