Akadálymentes verzió DE EN HU
KiállításokProgramokRendezvényhelyszínGyermekek kastélya
 

Rudolf trónörökös és a koronázás

 
 
            Magyarország és Ausztria kiegyezését, valamint a politikai viszonyok normalizálódását törvény pecsételte meg, az emlékezet mégis jelentősebb és fontosabb állomásnak tartja Ferenc József megkoronázását a budai Nagyboldogasszony-, vagy Mátyás-templomban. Annál is inkább, mivel ezúttal a magyarok által bálványozott Erzsébet királynét is – elődeitől eltérően – a királlyal egy szertartás keretében koronázták meg, tiszteletadásul azért, hogy a kiegyezés előkészítésében aktív szerepet vállalt.
A koronázást övező több napos ceremónia – amely ötvözte a 19. századra jellemző dekorativitást a középkori magyar hagyományokkal – elkápráztatta és föllelkesítette a szemlélőt. A válogatott paripákkal vontatott díszhintók, ékszerektől csillogó drága ruhák és a történelmi lobogók tarkasága, a királyi család kézzel fogható közelsége olyan káprázat volt, amilyet rég nem látott az ország. A külsőségek bizarr túlzásai csak a külföldieknek tűntek föl. „Az egész menet minden pompája és nagyszerűsége ellenére a pártatlan szemlélő inkább valami farsangi álarcos felvonulást vélt látni… Ez a darab középkor már igazán nem illik bele a mi korunkba.” – írta a svájci követ.
Másképp hatott persze mindez a kilencedik évében lévő trónörökösre, akinek levelei tanúsága szerint már Budára utazása előtt élénken foglalkoztatta fantáziáját a koronázás. Apját – aki többször is Magyarországra látogatott ez idő tájt – egész tavasszal bombázza leveleiben a kérdéseivel: „Igen nagy ’Éljen!’-nel fogadtak Téged? Az Andrássy előtted kocsizott? Sok úr jött hozzád? … Építik már a koronázási dombot?” Négy nap múlva: „Van-e sok ülésed? Készítik már elő a koronázást?”
Érdeklődése egyre fokozódott, Budán időző anyjának küldött magyar nyelvű levelei is vissza-vissza térnek a küszöbön álló nagy eseményre. Sorait olvasgatva feltűnik, hogy nem csak a koronázás külsőségeivel törődött, hanem ismerte a királydomb jelentését és jelentőségét, valamint tisztában volt a koronázást övező százados hagyományokkal is. „Építve van-e már a királyhalom? Fogsz-e te is a koronázás díszköpenyén varrni?” A szülei iránti vágyódás mellett fölidéződik az a sok élmény és tapasztalat is, ami az előző évi ott-tartózkodásuk alkalmával megragadta a gyermeket: „Szeretett Mamám! Kezedet csókolom; be sokszor gondolok reád és a jó papára. Volt-e banderium kocsid mellett, midőn Budára érkeztél? Lakol-e még régi lakásodban? … Mikor lesz a koronázás? Voltál-e már a papával Kochmeister villájában? Igen szeretlek kedves mamám és papám és csak azt kérlek, hogy te is szeress.”
Erzsébet királyné hosszú leveleket írt két gyermekének, és mindig figyelt arra, hogy a kérdések özöne ne maradjon megválaszolatlan: „Szeretett Rudolfom! Igen örültem kedves levelednek, melyet ma reggel vettem. … A bevonulásnál Banderium volt; a Kochmeister Villában még nem voltunk. A várkert most gyönyörű szép; minden orgonafa virágban áll, valamint a gesztenyefák és akáczfák is, úgyhogy a jó szag még a szobákba is hat. Ugyanazon lakásom van, mint tavaly; oly jól érezném magam itt, csak ti hiányoztok nekem. Most Isten veled, szívem magzatja, Gizelával átölel szerető anyád.… A koronázás napja még nincsen elhatározva.” Másik levelében beszámol hivatalos és társasági feladatairól: „… Minden nap jártam most intézetekben, a mi épen nem mulatságos, de azért igen szükséges időtöltés volt. Ebéd előtt és után látogatásokat kapok és este lovagolok. Színházban csak egyszer voltam, mult vasárnap. A papa, tegnapi levele szerint, most nemsokára veletek együtt jön. Végtelen örülök ezen időre.”
Rudolf is nagyon örült a viszontlátásnak: „Szeretett mamám! Igen víg vagyok Junius 1kén megtörténend, Budai elutazásunk miatt. Papa mondja, hogy a koronázás valószínűleg 8kán lesz. … Lakom-e megint Budán régi lakásomban?” Anyját ismerve, aki nem szerette a nyilvános szereplést, megjegyzi: „Gondolhatom, hogy te a koronázásnak épen nem nagyon örülsz, hanem én mind a pompás dolgokra igen örvendek.”
A koronázás templombéli aktusán ugyanis a királyi pár gyermekei is részt vettek, sőt, Rudolf életében először ekkor viselhette az Aranygyapjas-rendet. A sok élményt később tanulófüzetében is megörökítette: „…Azután az emberek elkezdtek dobolni, és bejött a Papa és a Mama. Mama odament egy trónusszerű székhez, a Papa az oltárhoz ment és letérdelt, és sok latin szöveget olvastak föl. … Andrássy és a prímás feltették a fejére a koronát.”
                                                                                                Kovács Éva Marianna


Megosztás:  

European Royal Residences
Gödöllő város
MNV
Sisi út
Emberi Erőforrás Minisztérium
Magyar Nemzeti Galéria
MT Zrt
SZIL-HÁZ
Új Széchenyi terv
Magyar Nemzeti Múzeum
Turisztikai Egyesület
Gödöllői Régió Turisztikai Honlapja
MÁV Nosztalgia Kft.
Zeneakadémia