Akadálymentes verzió DE EN HU
KiállításokProgramokRendezvényhelyszínGyermekek kastélya
 

Ha egy fal mesélni tudna …

Barokk festésű falszakasz került elő a földből

 
            2002 szeptemberében, a gödöllői kastély barokk színházának felújítása közben az építőket váratlan meglepetés érte, amely alaposan felborította az építkezés tervezett menetrendjét.
            A rekonstrukciós tervek szerint a színház kiszolgáló helyiségei – öltözők, zuhanyzók, toalett, díszletraktár, teherlift stb. – melyek egy mai színház nélkülözhetetlen tartozékai, a föld alá kerültek, egy új terepszint alatti építménybe, a Lovarda előtti tér alá. A terep mélyítése közben, a tervezett teherlift helyén, a föld alatt barokk falfestéssel díszített főfal-részre bukkantak, amely nagy meglepetést okozott a kastélyt folyamatosan kutató művészettörténészeknek, muzeológusoknak és a kivitelezést végző Architekton Rt-nek is.
            A kb. 8,8 m hosszú, 0,80–2,55 m változó magasságú, 20 m² felületű, kellemes, főleg pasztell színekkel megfestett falkép egy kertrészletet ábrázol, előtérben egy gazdagon megfestett, áttört mintázatú balusztráddal (kőkorláttal), a háttérben növényzettel és egy kis házikóval. A falfestés kora feltehetően a 18. század vége,technikája freskó, hiszen más technikával készült festés nem maradt volna fenn ilyen zord körülmények között, a föld alatt. A déli oldali részét később elfalazták, itt a föld eltávolítása után jól láthatóvá vált a festés, míg a másik, északi oldali, nagyobb felületet többször lemeszelték, átvakolták, ott a vakolatrétegek alatt halványabban, de szintén látható a festés. A 18. század végének egyik kedvelt témája volt a természet-ábrázolás. Főúri kastélyokban, főleg zárt tereknél, ablaktalan helyiségeknél gyakran alkalmazták a padlótól a mennyezetig, a teljes falszakaszt beborító falfestést, így mintegy kinyitva a teret a természet felé. A gödöllői barokk fal esetében is ez figyelhető meg: a szépen megrajzolt kőkorlát egy kerti, szabadban álló építmény, mögötte a tágas parkba láthatunk.
            Eddig sem régészeti, sem a művészettörténeti kutatás nem adott választ ennek a helyiségnek pontos keletkezésére, a funkciójára, de a teljes betemetés okára sem, amely valószínűleg még a kastélyt építtető Grassalkovich család időszakában történhetett.
            Grassalkovich I. Antal özvegye, Klobusiczky Terézia halála után a gödöllői uradalom II. Antal tulajdonába került, aki a kastély kettős U alakú épületszárnyait lezáró részeiben a kornak megfelelően, főúrhoz méltó szórakozási lehetőségeket teremtett. Az északi épületszárny végében nyitott, árkádos pavilont, a déli, meglévő emeletes épületrészben ekkor kulisszás rendszerű színházat építtetett, ahol a hercegi udvar itt-tartózkodásakor rendszeresen előadásokat tartott a budai, pesti, olykor a győri színtársulat. A zenét Grassalkovich herceg állandó zenekara szolgáltatta, Druscheczky György vezényletével. A meghívott vendégek legtöbbje a környékbeli nemesekből tevődött össze. A színházhoz ekkor szorosan kapcsolódott a lovarda, mégpedig úgy, hogy a lovarda erkélye és a színházterem nézőterének közös falán három ablakot nyitottak. (Ezeket később – valószínűleg a lovarda „szaga” miatt – befalazták, ekkor festették a színház nézőterén ma is látható rácsos ablakokat. A középső befalazott ablak-részbe a lovardában kandallót építettek.) A lovarda eredeti szintje jóval lejjebb, a mai pinceszinten volt – ugyanúgy, mint a föld alatt megtalált helyiségé – így elképzelhető, hogy ez a barokk falfestésű helyiség a föld alatt összeköttetésben állt a színházzal, a sörpincével és a Lovardával, valamint a gesztenyefasor mellett húzódott egykori konyhaépülettel is. A megtalált falképhez nagyon hasonló falfestés díszíti a kastélykápolna melletti, ún. Muzsikus szárnyában az egyik szoba falát.
            2002 őszén leállt az építkezés ezen a részen, kutatások kezdődtek. A szakemberek egyöntetű véleménye az volt, hogy ezt az értékes falfestést meg kell menteni az utókor számára. Miután a megtalált helyén nem maradhatott, döntés született a levételéről és arról, hogy a kastély további felújítása során egy arra alkalmas falfelületre való felhelyezéssel megmenthetővé és bemutathatóvá válik majd a nagyközönség számára. Az Architekton Rt. ifj. Bóna István festő-restaurátort bízta meg a munka elvégzésével, akinek 2002 november-decemberében, mostoha időjárási viszonyok között, építési területen és a határidő szorításában kellett dolgoznia. Az esős őszi időben előkerült fal vastag téglarétege és a mögötte lévő talaj sajnos folyamatosan biztosította a nedvesség-utánpótlást, mely csak tovább nehezítette az amúgy is nagyon komplikált munkálatokat.
            A freskó vakolata nagyon vékony, höbörcsös felületű, e laza szerkezet miatt nem lehetett egyszerűen leválasztani a téglafelületről. Amennyire a körülmények engedték, elkezdték szárítani a falfelületet úgy, hogy az egész falrész fölé ideiglenes védőépületet, fóliasátrat építettek és fűtéssel megpróbálták a korán beállt őszi fagyban a minimális 16 Celsius fokot biztosítani.
            Maga a levétel az ún. „stacco a massello” eljárással történt, mely módszernek a lényege az, hogy a falkép mögül, amelyet erős tartószerkezettel levédenek, óvatosan elbontják a téglafalat. A falkép védelme érdekében a vakolatra géz- és fátyolfólia, erre speciális ragasztók pl. poliuretán hab, majd pozdorja lemez került, és az egészre egy fából készült merevítő keret. A falkép biztonságos mozgathatósága és elszállíthatósága érdekében a restaurátor a képet 8 db, kb. 120 cm széles sávra darabolta. Ahol látszott a festés, ott külön ügyeltek arra, hogy a vágás a legkevesebb kárt okozza. A leválasztás közben derült ki, hogy a falszakasz északi felén a téglafal átalakult ún. vegyes fallá, ebben hatalmas kőtömbök is találhatók, melyek újabb nehezítő tényezőt jelentettek. Az így lementett falkép-darabokat a kastély egyik – ekkor fűthetővé alakított – raktárába szállították, ahol az évek folyamán kiszáradt, és restaurálása egyre sürgetőbbé vált.
            Az európai forrásból finanszírozott felújítási munkálatok során a freskó teljes restaurálására is sor került, melyet ugyancsak ifj. Bóna István és munkatársai fejeztek be. Elvégezték a szükséges kiegészítéseket, retusálták a kisebb hiányokat, hogy az illuzionista falfestés visszanyerje eredeti szépségét. A biztosan kiegészíthető nagy hiányoknál – a színházteremhez hasonlóan, amely ugyancsak Bóna István és munkatársainak munkája – visszafogott, kissé halványabb és részletszegényebb festést alkalmaztak.
             Az újjászületett titokzatos falképet az eredeti helyéhez közel, a barokk színház elegáns toszkán oszlopsorral díszített művésztársalgójának falára helyezték el.
 
A cikk Dr. Dávid Ferenc: Kutatási dokumentáció – Gödöllő, volt Grassalkovich kastély, 1987-88-as idény (1988.), Dr. Varga Kálmán: A gödöllői kastély évszázadai (2003.), és ifj. Bóna István falfestés-restaurálási tervei (2002. nov. 14., 2006. febr., 2008. máj. 8., 2009. szept. 8.) alapján készült.
                                                                                                       Kaján Marianna


Megosztás:  

European Royal Residences
Gödöllő város
MNV
Sisi út
Emberi Erőforrás Minisztérium
Magyar Nemzeti Galéria
MT Zrt
SZIL-HÁZ
Új Széchenyi terv
Magyar Nemzeti Múzeum
Turisztikai Egyesület
Gödöllői Régió Turisztikai Honlapja
MÁV Nosztalgia Kft.
Zeneakadémia