Akadálymentes verzió DE EN HU
KiállításokProgramokRendezvényhelyszínGyermekek kastélya
 

Erzsébet Gasteinban


Az Erzsébet királynéról szóló irodalmat forgatva sokszor szemünkbe tűnik Gastein neve, hol Wildbad-Gastein, hol Bad Gastein alakban.
Mindig is érdekelt, hogy hol, milyen környezetben található ez a város.
Három évvel ezelőtt egy hetet tölthettem el itt, s megpróbáltam a királyné lába nyomán járni. Első nekifutásra felfedeztem a négycsillagos Hotel Elisabethparkot, egy családi panziót Villa Sissi néven és egy gyönyörű Erzsébet-emlékművet az Elisabeth - Promenade-on. Ez a bécsi Joseph Breitner alkotása, a bronz medaillon koronázási fejdísszel ábrázolja Erzsébetet, egyszerű havasi gyopárok által közrefogva.
Hosszabb kutakodás után még sok érdekességre bukkantam az ódon falak közt. S legnagyobb meglepetésemre még írásos bizonyítékot is találtam arra, hogy itt a vadregényes hegycsúcsok társaságában büszkén vallotta Erzsébet, hogy ő magyar királyné.
Gastein egy völgynek és három helységnek a neve Salzburg tartományban. A Gasteini-völgy 40 km hosszú, helyenként 2 km széles, néhol csak szűk szurdok.
Bad Gastein Salzburgtól kb. 100 km-re délre fekszik, lélegzetelállító hegyek között, a Böckstein alatt a Graukogel lejtőjén. A tengerszint feletti 1000 méteres magasság, a völgyet átszelő Ache folyó, a város közepén lévő óriási, robajló vízesés egyedivé, lenyűgözővé teszi ezt a helyet. A páratlanul szép magashegyi tájhoz méltóak a régi, klasszicista, szecessziós stílusú, patinás szállodák.
Így már érthető, hogy ezek az adottságok ejthették rabul Erzsébet királynét, aki 1886 és 1893 között hatszor keresett itt enyhülést lelki és testi bajaira.
A méltán világhírű fürdőt 18 gyógyvízforrás táplálja. A 44-47 °C közötti termálvíz mozgásszervi panaszokra (gyulladásos reuma, izületi kopások), légzőszervi- és anyagcsere- megbetegedésekre ajánlott. Az enyhén radioaktív gyógyvíz sejtregeneráló, immunrendszer-erősítő, amit ivókúrában is magukhoz vehetnek a betegek.
Láthatjuk, ez a víz tökéletesen megfelelt a királyné testi bajaira, aki szorgalmasan fogyasztotta és használta is, ennek emlékére természetesen az egyik forrás Erzsébet nevét viseli még ma is. (A Monarchia idején a legtöbb Ferenc József tulajdonában volt.)
Már a rómaiak felfedezték a csodatévő erejű forrásokat, majd a középkorban Paracelsus vizsgálta a víz gyógyhatásait. A XV.század eleje óta jártak ide gyógyulást kereső betegek. Koronás fők kedvenc gyógyüdülőhelye volt Wildbad-Gastein. (1904-ig hívták így a várost, ez természetes ásványvizű fürdőhelyet jelent.)
Vilmos, német császár 24 év alatt 20-szor, Bismarck herceg 8-szor járt itt. A látogatók névsorában láthatjuk még pl. I. Ferenc császár, VII. Edward király, János főherceg és felesége, Anna Plochl, gróf Andrássy Gyula és Ferenczy Ida nevét is.[1] A művészeket képviseli Franz Schubert vagy Johann Strauss, aki még egy valcert is szentelt Gastein szépségeinek.[2]
De nemcsak a termálvíz gyógyít itt, hanem a magaslati levegő, a mikroklíma is. A települést átszelő 341 méter magas vízesés, ami több lépcsőben zúdul alá, hatalmas kiterjedésével pormentesíti, ionizálja a levegőt.
Erzsébet királyné 1885-ben járt a városkában először, amikor elkísérte férjét, Ferenc Józsefet, aki itt találkozott a német császárral. Az Alkotmány című újság így emlékezik erre az eseményre: „1885. augusztus 6-án reggel 9 órakor a király és a királyné Ischlből Gasteinba indultak a törődött Vilmos császár látogatására. Ő felségeik bár kívánták, hogy hivatalos fogadtatás sehol se legyen, a Gasteinban időző magyarok mégis együvé tömörültek s óriási lelkesedéssel hangzott fel az „Éljen a királyné!...." Így üdvözölték a Felséges asszonyt, aki lelkesen, keze intésével viszonozta az ő szeretett magyarjai üdvözlését. Ez alkalommal nemcsak Gasteint, hanem még a hegyek csúcsait is kivilágították. A felséges királyné akkor volt először Gasteinban, s a természet iránti szeretete itt is meglátszott, amennyiben azonnal kirándulást tett a vidékre. Az önmagába mélyedő, nemes lelke a természet igazságosságából merített állandó hangulatot. Ez adott enyhülést s némi vigasztalást a sors csapásaitól megtört nemes szívének."[3]
Erzsébeték a történelmi Straubinger Hotelban szálltak meg, ahol 1865-ben a poroszok és az osztrákok aláírták a Schleswig-Holstein kérdést lezáró gasteini konvenciót. A német uralkodó és a királyi pár kölcsönösen vizitált egymásnál, ami nem ütközhetett nagy nehézségbe, mivel a két szálló a vízesés közelében, egy kis téren, néhány méterre áll egymással szemben.
Akkoriban a fürdőélet középpontja is ez a kis Schlossplatz volt és az a hosszúkás üvegfolyosó, amely esős időben sétálóhelyül szolgált.
Egy kuriózumnak számító fotó is megörökítette azt, ahogy Erzsébet királyné a férjébe karolva lépked lefelé a Badeschloss lépcsőin a látogatás után, hiszen tudjuk, hogy a 60-as évek végétől már nem engedte magát fényképezni.[4]
A táj, a vízesés szépsége már ekkor versírásra késztette Erzsébetet, s a következő években is (1886, 1888) megfogalmazta rímekben itteni érzéseit, gondolatait.[5]
A vad zuhatag folyamatosan inspirálta a királynét. 1891. december 8-án például a Hofburgban magához kérette épp aznap véglegesített görög felolvasóját, Constantin Christomanost. Az ő visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy „A puha szőnyegen sétálva, órákig beszélt vele a gasteini vizesésről, melynek olyan a zugása, mintha egy vergődő szív panasza volna, a sötét fenyvesekről, melyeknek hideg sudarai között oly szivesen pihennek meg a rohanó fellegek."[6]
1886-ban már tudatosan készült a gyógyfürdőhelyre, ekkor azonban már messzebb költözött a hangos, zajos központtól és a robajló folyótól, a kb. 400 méterre lévő Villa Meránba.
Az épületet János főherceg, I. Ferenc császár öccse építtette, aki az osztrák uralkodó családban az első polgári házasságot kötötte, ugyanis egy postamester lányát vette el feleségül. Mivel a házszabályok szerint törvénytelen volt házassága, utódai csak a meráni grófi címet használhatták. A villát később csak Meranhausként emlegették.
Erzsébet itt sem kerülhette ki a protokollt, I. Vilmos itt is meglátogatta, amit szintén egy képpel dokumentálhatunk.[7] A német uralkodó búcsúztatásánál viszont csak Erzsébet főudvarmesterét, Nopcsa bárót fedezhetjük fel egy fényképen.[8]
Mária Valéria, a királyné legkedvesebb gyermeke ezt jegyezte fel naplójába 1886. július 31-én: „A Mama Gasteinba ment, ahova majd csak a német császár elutazása után követem." Augusztus 11-én: „Papa visszajött Gasteinból, sokat mesél a Mamáról, aki hál' istennek jól érzi magát, és az öreg császárról, aki nagyon gyönge, s elutazott." [9]
(I. Vilmos 1888-as halála után egy évvel szobrot emeltek itt tartózkodásainak emlékére, s ez még ma is látható a róla elnevezett sétányon.)
Augusztus 12-i bejegyzés a naplóból: „Gastein. A Mama a rettentő rossz időjárás ellenére is kimegy Lendbe Valéria elé." [10]
Lend 26 km-re fekszik Gasteintől, ez volt a legközelebbi vasúti megállóhely. (1905 óta kitűnő a vasúti összeköttetése a városnak.) Az utasok életét megnehezítette, hogy itt mindenkinek át kellett szállnia postakocsikra a rengeteg poggyásszal, át kellett rakodni a csomagok sokaságát. A szűk és meredek hegyi utakon, négy ló vontatta kocsikkal kereken 4 óra hosszat tartott az út a fürdőhelyig.
Ferenczy Ida, Erzsébet királyné felolvasónője így mesélt Lendről és úrnője haláláról Bródy Sándornak:
„ - Engedje meg méltóságos urnőm, de amikor itthon megtudtuk a királyné halálát, az első gondolatom kegyednél volt. Egy héttel előbb volt szerencsém látni méltóságodat Gasteinban, kegyes volt velem beszélgetni... Soha még senkit is nem láttam, aki a betegséget annyi kedvességgel tűrte volna, mint méltóságod. Tolókocsiban ült és - vidáman mosolygott. Megrendültem a gondolatra, hogy mi támad e mosoly helyén, ha egyszerre megkapja a vészhirt ott a havasok között!
-Irtózat, irtózat! A holt királyné udvarhölgye elfödte arczát és ugy beszélt, szinte magának:
-Egész napon ugy éreztem magamat, mint akire a világ rászakadni készül. Borzalmas sejtelmeim, halálos előérzetem volt. De lehetett az másképp, nem kellett-e nékem vele lennem, bármily messzire voltam is tőle? Éjjel indultam neki a világnak, magam sem tudtam, hová, merre. Nem kaptam kocsit, gyalog akartam menni a béna lábaimmal... Maga ismeri Gasteint, az utat a Bad-tól, le a vasúti állomásig, Lendig. Orákig tart és még nappal is félelmetes. Most éjjel, s azzal a gondolattal, hogy megölték urnőmet. Megölték! Lehet-e az? Bizonyosság! Elvesztettem az eszemet és oly gyülölség kelt bennem, mint a zuhatag, amely orditva tör le körülöttem a sziklahegyről..." [11]
Ferenczy Ida sokszor járt Gasteinban, 15 év alatt 11-szer, de sohasem akkor, amikor a királyné, mert nem szolgálatát töltötte itt, hanem gyógykezelésekre járt, amint az a szövegből is kitűnik. 1898 szeptemberében a Hotel Straubingerben szállt meg, de minden más alkalommal a Villa Merant részesítette előnyben. [12]
Ide, a Meranhausba várta leányát Erzsébet 1886-ban, s az itt eltöltött gyógykúra időpontját egy vörös márványtábla is megörökíti a szálló előcsarnokában.
Az 1888-as évben és még ezt követően négyszer, a Villa Helenenburgban találhatjuk a királynét.(Egy modern kerámia emléktábla őrzi ezt a tényt.) Ez a szálló még messzebb fekszik a központtól, kb.800 méterre, jó néhány méterrel magasabban is van, meredek hegyoldalon, ahonnan gyönyörű a kilátás a hosszan elnyúló völgyre.
Balogh Pál hírlapíró többször járt Gasteinban, s egyszer találkozott is egy erdei sétaúton Erzsébet királynéval. A környék varázsáról így vallott: „Mult nyáron Gasteinban időztem, pár évig kedvencz tartózkodó helyén a felséges asszonynak. Ott lakott az Ache völgyén uralkodó fenékhegy oldalában, fenyvesek közt, a Helenenburg egyszerű termeiben. Annak teraszáról nézte gyakran a völgy széles pázsitszőnyegét, az Ache ezüst kigyóvonalait, a böcksteini glecserek villogását, a fenyőerdők zöldjét, a felhők járását, hallgatta a zuhatagok tompa moraját, a távol harangszót, olykor órákon át. Onnét látták őt a fürdővendégek magyar leányával, egyik palotahölggyel vagy olykor kiséret nélkül is nagyobb sétaútra kelni.
Bejárta pár hét alatt az egész környéket, minden ösvényét, rengetegét, pásztortanyáját, mindenütt a nagy természet nagy szépségeitől vonzatva, egy festői kilátás, a táj szokatlan világítása, élénk színhatása vagy zordon ellentétei kedvéért. [13]
Nem egy tollal bánni tudó újságíró, hanem egy egyszerű hegyivezető, egy zergevadász állapította meg őfelségéről, hogy ő egészen másként viselkedett, mint az átlagos turisták, akik legtöbbször csak egy pillantásra méltatták a legszebb helyeket is.
„A császárné, mikor egy-egy érdekesebb pontra érkezik, gyönyörködve áll meg és egész lelkével elmerül a természet szépségében. Ilyenkor olyan kifejezést ölt az arca, mintha minden gondolata egy-egy ima volna." [14]
1889 januárjában fia, Rudolf trónörökös tragikus halála rettentően lesújtotta a királynét.
A tartós fájdalom, a sötét bánat ezentúl mindig társa maradt.
Július közepén, amikor Gasteinba készült, a búcsúzásnál nagyobbik lánya hangot is adott aggodalmának. Mária Valéria erről így írt naplójában: „A Mama szomorúsága ma különösképpen hatott Gizellára, mert búcsúzáskor izgatottan súgta a fülembe: »Ügyelj a Mamára a gasteini vízesésnél.« Könnyű elképzelni, mennyire megrázott ez az aggodalom...ám Gizella nem ismeri annyira a Mamát, mint én... és Budán szent fogadalmat tett ezen a télen, hogy sohasem tesz ilyesmit. Gyakran elmondja, hogy irigyli Rudolfot...
»csakhogy az ember nem tudja, mi jön utána «." [15]
Nyugtalanságát, búskomorságát kimerítő sétákkal, kirándulásokkal próbálta legyőzni. Előfordult, hogy lánya és Kornis grófné kíséretében reggel 10-kor elindult a hegyekbe, s majd csak este 9-kor értek vissza a Helenenburgba.
Erről a nyárról tudósítást mástól is olvashatunk. Falk Miksa, a híres publicista és politikus szintén Gasteinban tartózkodott ekkor. Ő volt az, aki 1866 őszétől a következő év tavaszáig magyarra tanította Bécsben Erzsébetet.
Egy alkalommal a gasteini sétaúton találkozott a királyi párral. Volt tanítványa nem ismerte meg őt, a kiváló memóriával rendelkező Ferenc József emlékeztette feleségét Falkra.
Erzsébet egészen gyászba volt öltözve, kalap nélkül volt, kezében egy szürke napernyőt tartott. Szomorú hangulata ellenére arcszínével és szavaival is elismerte az itteni gyógyfürdő és levegő együttes egészségjavító hatását. Mindhárman magyarul társalogtak, s később Nopcsa főudvarmester is megerősítette azt az értesülést, miszerint Erzsébet és férje, amikor maguk között vannak, mindig a magyar nyelvet használják.[16]
1891 júliusában újból Gasteinban találjuk a királyi párt. Ferenc József a Badeschlossban lakik, ami néhány éve az ő tulajdona, felesége a jobban elszigetelt, a természethez közelibb Helenenburgban. Mégis sokat beszélgetnek és sétálnak együtt. A császár elutazása után néhány nappal ezt írja neki: „Kimondhatatlanul szeretett angyalom, bánatos vagyok, fájó szívvel és honvággyal gondolok Gasteinra. Amikor tegnap lefelé jöttem a hegyről a Johannespromenád alatt és szomorúan vágyódva néztem a Helenenburg felé, azt hittem, hogy a te fehér napernyődet látom az erkélyen. Szemem könnybe lábadt. Mégegyszer forrón köszönöm gasteini tartózkodásom alatt tanusított szeretetedet és jóságodat. Ilyen szép napom mostanában ritkán van." Erzsébet azt válaszolja, hogy Ferenc József jól látott, mire az így felel: „Az a bizonyosság gasteini búcsúnk után, hogy tényleg intettél fehér ernyőddel, nagyon boldoggá tesz, mélyen meghatott és hálás vagyok érte."[17]
Érdemes megfigyelnünk, hogy ez a két sokat szenvedett lélek hogyan kapaszkodik egymásba, hogyan próbál egy kis örömet szerezni a másiknak!
Erzsébet új udvarhölgyével, Mikes Jankával is nagy kirándulásokat tett a környéken. Erről így tudósított a császár még Gasteinből Schratt Katalinhoz írott levelében: „Ő tegnapelőtt, rettenetes melegben Mikes grófnővel és csak egy hegyi vezető és a görög kiséretében d.e.11 órakor kezdte meg a mászást és estére haza akart érni. Felérve azonban egy váratlan vihar kerekedett és ezért az éjszakát egy szénatárolóban a szénán alva töltötték. Egész nap nem volt a tejen kívül semmi más táplálékuk. A görögnek éjjeli szállásul a szénapadlást jelölték ki. A tároló gazdasszonya azonban ezt a helyet mindenáron meg akarta osztani vele. Ezért mindenféle számítgatásokra és óvintézkedésekre volt szükség a görög ártatlanságának megmentésére..."[18]
Erre az eseményre utalt Mailáth Sarolta is, egy volt udvarhölgy, Ferenczy Idának címzett levelében. „(...) Hogy szeretett Királynénk élvezte a Gastein-i tarzózkodást, örömmel hallottam. Úgyszinte, hogy Janka tűri a sétákat és hamar beletörődött. Hisz azon nem is aggódtam, mert csak is örömmel és lelkesedéssel lehetett Ő Felségét kisérni és csak is az volt a nehéz idő, midőn nem volt dolog! - A Gamskarkogel kirándulás irigységet keltett szívemben, főkép az éj az alomban ! Míly boldog voltam az ilyen gunyhóban !(...) " [19]
Érdekes módon, a Gamskarkogelra (2467 méter) tett kirándulásról a magyar sajtó is megemlékezett, többször is, s talán nem is véletlenül.
A már idézett hírlapíró, Balogh Pál írása először 1894 nyarán jelent meg a Budapesti Hírlap eredeti tárcájaként Királynénk a hegyek közt címmel. Ugyanezzel a címmel, kisebb stiláris változtatásokkal novemberben a Magyar Szalon közölte.
Az író két társával együtt ugyanazon a pásztortanyán pihent meg, ahol a királyné is évekkel korábban. „A tanya a hegyoldalban, rengeteg fenyőerdő közepén fekszik, kétezer méternyire a tenger színe fölött. Ott beszélte el nekünk a frissítővel felszolgáló paraszt anyóka, hogy három éve ilyenkor (julius hó eleje) nagy szerencse érte gunyhóját, meg az egész háznépet: a felséges asszony két palotahölgygyel s egy udvari tanácsossal az ő fedelük alatt szállt meg egy éjszakára. A napkeltét akarta élvezni a csúcson és szürkületkor már utnak indult, gazdagon megjutalmazva a tehenes családot a rögtönzött udvari szállásért.
Kényelmetlen, sötét, dohos szállás lehetett biz' ez. Az egész fából van összeróva: a konyhán nyitott kemencze füstölög, a lakószobák piczinyek, alacsonyak, kissé szurtosak is. De a felséges asszony csöppet se kényes, otthon és jól érezi magát csekély igényeivel s nagy jóságával mindenütt.
Láttuk a kamarát, mely hálószobája s a butordarabot, mely ágya volt... Az öreg paraszt asszony büszkén magyarázta el, hogy virasztott ő egész éjjel a rekeszes ajtó előtt az urával, imádkozva, hogy ő felsége álmát se halandó, se havasi szellem meg ne zavarja.
Aztán előkereste a kaliba vendégkönyvét, melybe a turisták a nevüket írják. Ott következett a felséges asszony aláírása a rendes turista-rovatban, nem is külön lapon, hanem sor szerint, valami brünni tanító és potsdami iparos neve után: Elisabeth, Kaiserin von Oesterreich, plajbászszal írva, amit egy ismeretlen kéz barbár loyalitása utóbb fakó színű tintafestékkel rajzolt felül, hogy konzerválja, holott elrontotta. A német aláirás alatt egy második következett, ugyanazok a nőies vonások, ugyanaz a fekvése és rajza a betüknek, de magyarul: Erzsébet Magyar Királyné.
Itt a plajbász vonalai érintetlenek, a császárné német tisztelője ezt nem tintázta be, nyilván mert nem értette a magyar szókat."[20]
„Majd a két palota-hölgy s az udvari tiszt német aláírása és a gasteini vezető jegyzete következik."[21]
A levél szövegében és az esemény leírásában több ellentmondást fedezhetünk föl, több kérdés is felmerül.
Az öreg parasztasszony csábítóként való bemutatása talán csak a császár humorát dicséri.
A görög felolvasóról, Rhoussos Rhoussopoulosról a cikkben nem esik szó.
Ma már nem tudjuk megállapítani, hogy a királyné az éjszakai pihenő után lefelé vagy felfelé indult? Már előzőleg is előfordult többször, hogy Erzsébet és kísérete ilyen hegyi gunyhókban éjszakázott, hogy hajnalban a napfelkelte a csúcson találhassa.
A vendéglátó két palotahölgyről és egy udvari tanácsosról beszél. Ki lehet a másik hölgy Mikes grófnő mellett?
Ezekhez az eltérésekhez még azt is ide sorolhatjuk, hogy a királyné halála után a Képes Családi Lapokban megjelent visszaemlékezés a 80-as évek végére datálja ezt a kirándulást, amit őfelsége Mailáth grófnővel tett meg. Ő azonban ekkor már nem volt udvarhölgy, amit nagyon sajnált, ez leveléből is kitűnik. Különbség még az is, hogy az író szerint Erzsébet megkérte Mailáth Saroltát, hogy írja be a nevét a vendégkönyvbe, de mivel ő csak az osztrák császárné megnevezést alkalmazta, ezt meglátva sajátkezűleg, magyar nyelven írta be a magyar királyné titulust.[22]
A két aláírást megfigyelve azonban biztos, hogy mindegyik Erzsébettől való, az ő jellegzetes írásképét mutatja a német és a magyar sor is.
Az is egyértelmű, hogy a Gamskarkogel megmászása 1891. július 2-ára tehető, ez a dátum olvasható az aláírások alatt, erre a napra utal Ferenc József levele is. [23]
De a lényeg nem is a kis különbségekben, az eltérő interpretációkban rejlik. Hanem abban -ahogy egy kicsit patetikusan fogalmazta meg a hírlapíró-, hogy „ királyasszonyunk e kézírása spontán jelét adja, még a távolban, a lélek elvonultságában, a vadon természet ölén, az Alpok zord társaságában, költői lelke legtitkosabb gerjedelmei közepett, a végtelennel érintkezve is ránk gondol és minket képvisel." [24]
Fontos és örömteli tény az is, hogy ezek a sorok még napjainkban is láthatóak, olvashatóak. A Gasteini Múzeumban őrzik egy üveges tárlóban a vendégkönyv megviselt lapját. Itt, a Sisi-emlékszobában még számos kép, fénykép és egy mellszobor is megidézi Erzsébetet, számomra mégis ez az ereklye volt a legfontosabb. Több mint 100 év távlatából ez az aláírás bizonyítja - amit mindannyian tudunk-, hogy Erzsébet Magyarországnak nemcsak jog szerint, hanem szíve szerint is királynéja volt.
 
Gödöllő, 2007
                                                                                                                                                   Pálinkás Patrícia
 
Irodalom
 
 
  1. Laurenz Krisch: Kaiserin Elisabeth als Kurgast in Wildbad-Gastein.Verlag Gasteiner Museums, Bad Gastein,1998. p.9.
  2. Sebastian Hinterseer-Laurenz Krisch: Gastein und seine Geschichte. Verlag F.u.Ch.Feichter, Bad gastein, 1996. p.47.
  3. Alkotmány, 1898. szept. 13. Az Alkotmány eredeti tárcája Csudáky Bertalantól.
  4. Die Kaiserzeit in Gastein-Historischer Fotoband. Verlag Franz Hochwarter, Klagenfurt, 2003. p.37.
  5. Laurenz Krisch i.m. p. 16, 19.
  6. Budapesti Hírlap, 1898. dec.21. A királyné mondta - részletek dr.Konstantin Krisztomanosz könyvéből.
  7. Laurenz Krisch i.m. p.21.
  8. Ugyanott, p.22.
  9. Martha és Horst Schad (Szerk.): Mária Valéria főhercegnő, Erzsébet királyné kedvenc lányának naplója 1878-1899. Gabo Kiadó, Bp., 2001. p.90.
  10. Ugyanott, p.91.
  11. Bródy Sándor: A nagy regény alakjai. A királyné szépségéről. A Magyar Hirlap Kiadása, Bp., 1902. p. 54.
  12. Tolnayné Kiss Mária szíves közlése.
  13. Magyar Szalon, 1894. nov. Balogh Pál: Királynénk a hegyek közt.
  14. Magyar Szalon, 1899. ápr. Erzsébet királyné életéből.
  15. Martha és Horst Schad i.m. p.201.
  16. Falk Miksa: Erzsébet királynéról. Visszaemlékezések. Lampel Robert (Wodianer F. és fiai) kiadása, Bp., 1898. p.30.
  17. Gróf Corti Egon Casar: Erzsébet. Révai Kiadás, Bp., 1935. p.396.
  18. Tolnayné Kiss Mária (Szerk.): Útközben Erzsébet királynéval. Argumentum Kiadó, Bp., 1998. p.41.
  19. Ugyanott, p.42.
  20. Magyar Szalon, 1894. nov.
  21. Budapesti Hírlap, 1894. aug.5. A Budapesti Hírlap eredeti tárcája Balogh Páltól.
  22. Képes Családi Lapok, 1898. okt. 2. A.tollából: Apróságok a királyné életéből.
  23. Budapesti Hírlap, 1894. aug.5.
  24. Magyar Szalon, 1894. nov.



Megosztás:  

European Royal Residences
Gödöllő város
MNV
Sisi út
Emberi Erőforrás Minisztérium
Magyar Nemzeti Galéria
MT Zrt
SZIL-HÁZ
Új Széchenyi terv
Magyar Nemzeti Múzeum
Turisztikai Egyesület
Gödöllői Régió Turisztikai Honlapja
MÁV Nosztalgia Kft.
Zeneakadémia