Akadálymentes verzió DE EN HU
KiállításokProgramokRendezvényhelyszínGyermekek kastélya
 

Grassalkovich II. Antal barokk színháza

2003 augusztusára újabb impozáns épületszárny felújítása készült el a Gödöllői Királyi Kastélyban. A látogatók a királyi lakosztályokon, az Erzsébet királyné emlékkiállításon, valamint a Grassalkovichok korát bemutató állandó kiállításon kívül immár a helyreállított barokk színházat is megtekinthetik.
A kastélyszínház története még a XVIII. század utolsó harmadában kezdődött. A kastély építtetőjének, Grassalkovich I. Antalnak (1694-1771) hasonnevű fia, II. Antal (1734-1794) 1782 és 1785 között hajtott végre átalakítási munkálatokat a gödöllői kastélyon. Az ekkor történt átépítésekhez kapcsolható a színház kialakítása is, amelynek a herceg nem emeltetett új épületrészt, hanem a kastélyegyüttes második U alakjának déli részén elhelyezkedő, szépen dekorált szárnyát használta fel. Ebben a szárnyban korábban I. Antal barátjának, gróf Migazzi Kristóf váci püspök, bécsi bíboros érseknek állandó vendégszobái helyezkedtek el. A födémek elbontásával egy hatalmas - 24,5 méter hosszú, 8 méter széles és 9,5 méter magas, mintegy 2000 légköbméteres - teret nyertek, melyet az ún. proszcénium fal osztott ketté, a 13 méter hosszú nézőtérre és a 11 méter mély színpadra. A Színház hazánk legrégebbi fennmaradt újkori kőszínháza, hiszen előbb nyitotta meg kapuit, mint a budai karmelita templomból 1787-ben, Kempelen Farkas kezdeményezésére kialakított Várszínház.
A kastélyszínház első említése 1785-ből való, Christoph Seipp német színigazgató ekkor megjelent útleírásában érdekes képet fest Gödöllőről:
„Azt tanácsolom az utazónak - írja -, hogy vegyen bérkocsit, utazzék Pécelre és tekintse meg Ráday báró ritka magánkönyvtárát. Ott nagyon szívesen fogadják és mindenre megfelelő választ kap, amire csak kíváncsi. Onnan vitesse magát Gödöllőre és ha Eszterházát már látta, akkor győződjék meg újból egy magyar mágnás szerencséjéről Grassalkovich herceg kastélyában. Ha már betelt a műalkotásokkal (a természet keveset nyújtott a környéken, de ezen ott helyben rögtön segít, csak inteni kell neki), amelyekre rányomta bélyegét a herceg és felesége, Eszterházy herceg egyik leányának az ízlése, akkor kipiheni magát a színházban. A budai és pesti színtársulatok felváltva játszanak Gödöllőn, egész nyáron, a herceg költségére. A zenét a herceg saját zenekara szolgáltatja. Érdekes megjegyezni, hogy ez a herceg az Esterházy herceg példáját követte, hogy zenekarából pontról pontra példamutató zenekart csináljon (mert ez a sajátos az Eszterházy zenekarban), hogy a zene, amely Magyarországon számos lovaggal nagy veszteséget szenvedett, ne szűnjék meg teljesen ebben az országban."
A kastély színháza ún. idényszínházként működött, amely csak a hercegi udvar gödöllői tartózkodása idején adott előadásokat. Grassalkovich II. Antal ugyanis többnyire Pozsonyban és Pozsonyivánkán, illetve Bécsben tartózkodott, s évente csak néhány hétre vagy hónapra jött Gödöllőre. (A herceg nemcsak Gödöllőn, hanem a pozsonyi és az ivánkai kastélyában is alakíttatott ki színházat.)
 A fellépő színészek nevét nem ismerjük, de a megmaradt forrásokból tudunk három színigazgatóról, akik társulatukkal a gödöllői színházban előadásokat tartottak: Johann Peter Mayer, aki Pozsonyban, Eszterházán és Pesten játszott társulatával, s egy ideig a gödöllői kastélyszínházat is vezette. Ez feltehetően pesti tartózkodása idejére, 1783-ra eshetett, amikor is fölváltva játszhatott a két színházban. Franz Jakob Scherzer, aki Adam von Aauersperg herceg bécsi magánszínházában, majd Bécs külvárosi színházaiban játszott, egy a győri tanácshoz 1788-ban intézett beadványában hivatkozik Grassalkovichra. Kötelezi magát, hogy a győri nyári színház bérét megfizeti, akár játszik benne, akár nem „solange ich bey Ihro Durchlaucht Fürst Grisalkowitz spiele". Scherzer tehát egész nyárra bérelte ki a faszínházat, de felváltva játszott Győrött és Gödöllőn. A harmadik színigazgató, akinek gödöllői működéséről tudunk, Philipp Berndt, aki Kassán, Kolozsvárott, Sopronban működött huzamosabb ideig, s megpályázta a győri színházat is. 1792. augusztus 23-án kelt beadványában a jövő év nyári idényét kérte Győr városától húsvéttól Szent Mihály napjáig. Kötelezte magát, hogy akkor is megfizeti a bért, ha egy-két hónapra el is utazik „zum Fürsten Kraschalkowitz nach Gethele".
Scherzer és Berndt ajánlataiból következtethető, hogy a gödöllői vendégjátékok tekintélyes jövedelmet biztosítottak a színigazgatóknak, akik távollétük idejében is hajlandók voltak megfizetni az addig üresen álló győri színház bérét. A társulatok minden bizonnyal azokat a darabokat játszották, amelyeket az ország más városaiban, polgári közönség előtt is bemutattak.
E három színigazgató működési adataiból a főúri színházak rendszerének egy különleges változatával ismerkedhetünk meg. Az Esterházy- és Erdődy-féle állandó, egész éven át lekötött színtársulatokkal szemben, ezek csak idényszerűen, néhány hónapos időszakban, többnyire a főúr nyári tartózkodása alatt játszanak a kastélyszínházban, míg az év nagyobb részét valamelyik városban, vagy városokban töltik.
A gödöllői színház egy adott épületrész átalakításával készült, az illúziókeltés fölényes tudásával, a terek, színek, fények és anyagok pontos megválasztásával. A nézőtér keskeny, magas tere és a színpad viszonylag kis mérete „tágítására" elsősorban a nézőtér kifestése szolgált, amely kulisszaszerűen mintegy megismételte a színpad díszleteit. A hosszfalakon öt, szerkesztésében a római kompozit oszloprendre visszavezethető félpillér látható, közeiket keskenykeretezésű tükrök töltötték ki. A - II. Antal korának megfelelő - klasszicizáló későbarokk festés részletgazdag, vidám színekkel készült.
A színház hátsó részét a karzatok foglalták el, kettős páholysorral a hercegi család és a házi tisztek számára. A nézősereg (mintegy 100 fő) számára a földszintet rendezték be: zártszékek, azok mögött pedig a rendes ülőhelyek helyezkedtek el. A nézőtérnek két bejárata volt, az egyik közvetlenül a kert felől, a másik pedig a karzat alatt. A nézők ülőhelyei és az előszínpad között helyezkedett el a zenekar úgy, hogy a nézők elláthattak a fejük felett a másfél méter magasságban kezdődő színpadra. A herceg saját, 24 fős állandó zenekart is fenntartott, amely gyakran az Esterházy-zenekarral együtt lépett fel. A zenekar vezetője Druschetzky György, az 1790-es koronázási mű zeneszerzője volt.
A gödöllői színház túlélte a Grassalkovich család utolsó férfi tagját, III. Antalt (1771-1841) is, és egészen a kiegyezésig fennállott. Egy szemtanú leírása alapján elég részletes képet kapunk a herceg csődbejutása óta használaton kívül álló színházról. Odrobenyák Nepomuk János gödöllői adminisztrátor, majd plébános ismerteti közvetlen élményei alapján 1872-ben megjelent, Gödöllő hajdan és most c. monográfiájában. A gödöllői kastély harmadik déli szárnyáról így ír:
„Ezen épületszárny végében állott a színház egy kerti és egy az alsó folyosóból való bejárással, kettős páholysorral, az egyik a mezzaninból való bejárással a gróf, illetőleg a hercegi család, a másik a Cardinális gangból való bejárással a házi tisztek számára. Az egész színház oly terjedelmes volt, hogy átalakításkor 15 szoba került ki belőle. A legutolsó időben is mikor a por és a szú fölötte megviselte, még igen jó benyomást tettek a nézőre a szép függöny és virágos színfalak. A színpad oly terjedelmes volt, hogy nagy darabok előadására is alkalmas és elég tág volt. A nézők számára a földszinten voltak berendezve a zártszékek, azok mögött pedig rendes ülőhelyek. A színpad és a közönség között volt a zenekar. Szóval ezen színház minden szükséges kellékkel el volt látva, s kényelemmel és ízléssel berendezve. Mily gyakran, s hányszor tartattak benne előadások, arról a hagyomány mélyen hallgat, de amennyiben a várkastélyban az élet elég mozgalmas és vidor volt, egész az utolsó herceg csőd alá jutásáig, föltehető, hogy erre is nagy gond és sok költség fordíttatott. A színház déli oldalához, illetve a déli szárny végéhez csatolva van a lovarda..."
Grassalkovich III. Antal hanyatló éveiben, s az utána következő tulajdonosok idején a színházra az elmúlás árnyéka borult. Fennállásának utolsó esztendejében még végigjárta a kastélyt a Vasárnapi Újság riportere és a következő elégikus sorokkal búcsúzott a pusztuló színháztól: „Az egész nyomasztó hatást gyakorol a nézőre, mit leginkább akkor érezni, midőn a sok szobán végig, az elhagyott színházba lép az ember, melyen már közel 50 éve nem játszott senki. Hideg, puszta színpad, ráncos színfalak, lecsüngő függönnyel, porlepte székekkel, színehagyott páholyokkal."
A gödöllői kastélyszínház története a kiegyezés esztendejében ért véget. 1867. március 22-éna magyar kormány 1 840 000 Ft-ért megvásárolta (majd koronázási ajándékként az uralkodó pár rendelkezésére bocsátotta) a kastélyt és környékét. A Színházmegszüntetése az átépítések során következett be. A karzatot és a színpadot elbontották. A színházteret két födém behelyezésével három szintre osztották, s a szinteken - a királyi udvar igényeinek kielégítése miatt - 15 vendégszobát alakítottak ki. A pince a szolgaszemélyzet használatába került. Az ekkor még meglévő egykori díszleteket - sok egyéb berendezési tárggyal együtt - elárverezték.
 A barokk színház előkerülése egy véletlennek köszönhető. 1986 őszén a feltárást egy kisebb falkép-részlet előbukkanása indította el, miután leszakadt a födém egy része és a szovjet parancsnokság kiürítette az épületszárnyat. A helyreállítási pontos menetének kidolgozásához a helyszín alapos vizsgálatán kívül a szakirodalom áttekintésére, levéltári kutatásra és az analógiaként számításba vehető, mai napig is eredeti állapotukban meglévő európai barokk színházak tanulmányozására (Českŷ Krumlov, Drottningholmi Királyi Színház) is szükség volt. A felmérés és a falkutatás eredményeinek birtokában, Staud Géza színháztörténész útmutatásai alapján készült el az elvi rekonstrukció, amely bemutatta, milyen is lehetett egykor a színház. Mindezek után, 2002 nyarán kezdődhettek meg a helyreállítási munkálatok.
A színpad méreteiből, a gerendahelyek nyomából egyértelműen megállapítható volt, hogy a színpadon a kulisszák 3 utcát képeztek és 3 színhez szükséges kulissza volt egyszerre felhelyezhető. Ebből természetesen adódott a színpadképet felülről kiegészítő, befüggesztett szuffiták száma is. A színpad alatt kialakuló tér valószínűvé tette a mozgató mechanizmus elrendezését.
A helyreállítás során a mai színházi működés igényeihez méretezett, új funkcionális háttér épült - részben a színpad, részben a kert alá. Az öltözőket, mosdókat, díszlet- és jelmezraktárakat (melybe egy díszletmozgató lift viszi le a tárgyakat), valamint a gépészet helyiségeit - két új szint utólagos beépítésével - a föld alatt helyezték el. A mai kor követelményei miatt és a műemlék teljességének megőrzése érdekében azonban néhány helyen eltér a rekonstrukció az eredetitől: villanyvilágítás, légkondicionálás épült be, és az egykori színpad alatti mechanikát korszerű gépi vezérléssel egészítették ki.
A rekonstrukció elkészültével, 2003. augusztus 8-án ismét felcsendülhetett a zene a Gödöllői Barokk Kastélyszínházban. A nyitóelőadáson Händel Iulius Caesar című operáját mutatta be a Magyar Állami Operaház társulata, nagy sikerrel.
                                                                                                                                                              Dr. Papházi János


Megosztás:  

European Royal Residences
Gödöllő város
MNV
Sisi út
Emberi Erőforrás Minisztérium
Magyar Nemzeti Galéria
MT Zrt
SZIL-HÁZ
Új Széchenyi terv
Magyar Nemzeti Múzeum
Turisztikai Egyesület
Gödöllői Régió Turisztikai Honlapja
MÁV Nosztalgia Kft.
Zeneakadémia